c0p | freee magazin 2007

Lemezszemle

Szöveges szemezgetés

Mivel az újság radikális döntésre szánta el magát, ezért a tartalomban is változásokra volt szükség. Információim szerint a magazin megítélése szinte mindig változik, mivel valaki unalmasnak és kommersznek tartja, valakinek nagyon tetszik és minden cikket többször is elolvas. Viszont akármit csinálunk, egy dolog nem változik: a lemezkritikákból sohasem elég. Örömmel hallom, hogy az Internet nyújtotta instant információ mellett még mindig nem ment ki a tájékozódás iránti igény, bár szerintem manapság a végtelen adatfolyam végett minden segítséget érdemes megragadni. Persze van, aki csak felpattan a megjelenés előtt álló torrenteket sorjázó site-okra és mindent leszed. Nekem valahogy sohasem feküdt sem a torrentezés, sem a soulseekezés, mert egyrészt mindig a legál anyagok beszerzésére törekedtem, másrészt a mix letöltéseket mindig célszerűbbnek tartottam.

Na, talán már néhányan rájöttek az új rovat lényegére. A lemezkritikák eltűntek az újság hasábjairól, mert három havi termést bemutatni és elemezni már igen tekintélyes oldalszámot igényelne, arról nem beszélve, hogy a szeptemberi lemezeket decemberre sokan nagy eséllyel már rongyosra hallgatták. Nem kell félteni az újságot, ha fel kell rúgni a szabályokat, vagy megoldást kell találni egy problémára. A havi 10-20 kritika kevésnek bizonyult, hát legyen több! Ezentúl a Freee weboldalán mennyiségbeli korlátok nélkül kerülnek fel a lemezkritikák (csak az írók szorgalmán múlik), tehát érdemes rendszeresen ellátogatni a friss szállítmányok bemutatójáért. A magazin hasábjairól száműzött kedves korongokat viszont nem lehet teljesen elpusztítani. A lemezszemle szekcióban fogunk foglalkozni az elmúlt időszak érdekesebb megjelenéseivel, rövid bemutatásával és a zenészek, kiadók, szcéna körüli aktuális eseményekkel. Tehát egyfajta keresztmetszetet szeretnénk adni a történésekről. Persze itt él a mennyiséget szabályozó elv, ezért akit bővebben érdekel egy-egy megjelenés vagy kiadó, ezután a site-on keresse a napi betevőt. Igen, a profil szekció is megszűnt, ezért az aktuális, fantáziadús, különleges, feltörekvő vagy akár kevésbé ismert klasszikus zenészek és kiadók is a magazin internetes felületén lesznek megtalálhatóak.

A mostani lemezfigyelőben nem is tudom hol vágjak bele, annyi jó lemez jelenik meg manapság. Na, attól félek ez a mondat a rovat álladó eleme lesz, de majd megpróbálok néhány hallgathatatlanul rossz lemezt is a figyelmetekbe ajánlani. Bajban vagyok, mert nem tudok sem időrendben, sem fontossági sorrendben haladni, de remélhetőleg majd kialakul valami. Kezdjük a frissebb dubstep kiadványokkal. Vajon be kell még mutatni ezt a stílust, amiről immár négy éve pötyögök az újság hasábjain és idén végre egy lexikont is összeállítottam róla? Dióhéjban csak annyit, hogy szerintem manapság ebben a hibrid, fúziókkal teli stílusban látom a legtöbb fantáziát és lehetőséget az amúgy kínosan önismétlésbe fulladó szcénán. A gyerekcipőben járó vonalnak van bőven mit kinőnie, de per pillanat nem tudok még egy zenei stílust mondani, ami ilyen bátran és biztos kézzel öleli fel a 70-150 BPM-es zenei tartományt. Persze elég sok rossz zene is napvilágot lát, de bőséggel akad már meghökkentően jó korong is. Sokan mondják, hogy nem talál ki semmi újat, csak régiek erényeit gyúrja össze egy félig koherens egységgé. Szerintem nem keveset ad hozzá és az öregek még emlékezhetnek, mi volt a ma szinte önmaga karikatúrájává alacsonyodott breakbeat vagy nu skool breaks erénye. Sajnálatos módon 8-9 fantasztikus év után a breaks 2005 után elindult a lejtőn. Úgy érzem elenyészni látszik a kezdeti formáló erő, miszerint a TCR, Marine Parade, Botchit és Fuel fejei csupán egy estet akartak, ahol a széles palettán elterülő kedvenc zenéiket közös nevezőre hozhatják. A drum and bass, a dub, a garage, a hiphop, a miami bass, az electro és az egyenes zenék (techno, house, trance, progressive) minden számukra kedves elemét próbálták egybegyúrni. Emlékszem még egy 2000-es Evil 9 rádiós szettre, amikor magabiztosan lavíroztak szinte minden stílust érintve (33-as fordulatra lassítva még drum and bass-t is felraktak), miközben saját, sokoldalú számaikkal hidalták át az űrt. Ha ma elmegyünk egy break buliba, közel sem ezt kapjuk. A bassline breaks-ből kölcsönvett vicsorgó szubokat és a house-ból átmásolt ütemeket egy csipet electro hangzással meghintve kész is a mai breakbeat. Ricsajos, harsány, csak elvétve akad benne mélység vagy trükkös komplexitás.

Na, ugyanez a friss, mindent ötvöző, tört ritmusra épülő, de a 4/4-et sem tagadó hozzáállás érhető tetten a dubstep-ben. Sok számot már nem is lehet dubstepnek nevezni.

Elég csak megfülelni néhányat a manapság igen jól fogyó lemezekből. Hatalmas felhajtás van például Burial második albuma “Untrue” címmel, melyen az ismeretlenség homályával takarózó Burial vokállal frissítette a depressziós, túlvilági hangulatot árasztó zenei masszáját. Megjelent a laptop reggae-t saját netkiadóján folyamatosan ontó Disrupt első albuma is “Foundation Bit” címmel és hiába volt ingyenesen letölthető a lemez 80%-ka, tekintélyes helyen szerepel szinte minden eladási lista élén. Nem csodálom a 8 bit romantikájába ágyazott klasszikus dub elemek letaglózóan hatnak szinte minden hallgatóra. Az igencsak termékeny Tectonic kiadót vezénylő Pinch is megjelentette első albumát, rögtön dupla lemezen és szintén a dub felé nyit vele. Az “Underwater Dancehall” két lemeze karöltve jelent meg a Burial album hetén. A Planet Mu is túl van egy hiánypótló dubstep válogatáson. Aki eddig nem vásárolta a kislemezeket, jobb, ha beruház a 200. megjelenésre. Boxcutter albuma volt talán számomra az utolsó negyedév legjobbika, mely nem kevés rokonságot mutat a korai Warp Records-os elektronikával, miközben temérdek dobot és dubot vonultat fel sajátos hangzásával. Rögtön mellette a Hotflush rettenetesen jó és változatos válogatás albuma áll. Megjelent a Box Of Dub második része is, melyen továbbra is a húzónevek próbálják a dubot megfejteni. Dubstep-ben talán az elmúlt évek során soha nem jelent meg ennyi nagylemez, mint az utóbbi pár hónapban és még lehet folytatni a sort a Dubkraft digitális kiadó első válogatás albumával is. A román bázisú label csak tavaly indult, de az egyre erősebb megjelenéseinek köszönhetően Alien Pimp kiadója nem egy eladási listát vezetett. Többek között ismeretlen kelet-európaiakat kutat fel, akik a nagy angol dubstep láz melletti csapáson új utakat keresnek. Az első nagylemezen Sollabong és Ekarosszemélyében magyar neveket is üdvözölhetünk és nincs megállás. Megannyi elismerés után képes volt az első Dubkraft vinylt is kiadni, ami az angol Juno lemezbolt eladási listáin is szép helyen végzett. Év vége előtt várható még Benga új albuma, Geiom albuma (“Island Noise” a Berkane Sol-on), a San Francisco-i Matty G (Argon Rec.) is elkészült egy nagylemeznyi anyaggal és van még egy érdekesség. A patinás Fabriclive sorozat decemberi részén az újságban már szereplő, Budapestet is megjárt Caspa fogja a manapság joggal felkapott Rusko-val karöltve prezentálni. Ha a Fabric úgy gondolta egy rész erejéig kitér a stílusra, már nehezebb kijelenteni, hogy a dubstep-et senki nem ismeri (pláne, amióta Skream Klaxons-t, reggae-s Warrior Queen-t vagy Marc Ashkent-t is remixelt). A kislemezekből Dunát lehetne rekeszteni, de meg kell jegyezni a holland Martyn nevét, aki drum and bass után most dubstep és minimal/house fúziós lemezével villant a frissen induló 3024-nek nevezett címkéjén. Hasonló hangzással rukkolt elő fél Bristol, kezdve a Tectonic-nál 2562 megjelenéseivel vagy a Punch Drunk label és Peverelist mély minimalizmust árasztó dolgaival. Bristol gyermekei a sötétebb oldalukat is meg-megvillantják, most Komonazmuk adott egy nyers szubharmónikus darálót a Mode Records-on, és ki kell térni Rustie szigorúan limitált kislemez gyöngyszemére is (Stuff Rec.) A kislemezekről és albumokról majd online többet is olvashattok, még meg kell említenem néhány frissen indult minőségi labelt is. A Ranking Records mindhárom dallamosabb korongjával (Planas, Ruckspin a reflektorfényben), a Hessle Audio minimálba csapó megjelenésével (Pangaea-Coiled/Nest/Deviant), a holland dnb-sek által vezérelt Subway (Mayhem debütál dubsteppel), a spanyol Iberian startol végre 23Hz+Numaestro fantasztikus darabjaival és ha így folytatják, komoly szerephez fognak jutni. A klasszikusok sem tétlenkednek: soroz a DMZ, a Hotlush (Boxcutter), a Pitch Black (Caspa), az Urban Graffiti (Toasty/Reso), az Abducs (Scuba), a Deep Medi (Conquest) a Texture (Loefah+Darqwan), és még sorolni is sok. Majd az online oldalon.

Minimál/tech/electronicában sem volt gyenge hónap. Kezdve a Pole remix albummal, melyen ismét feltűnik két bristoli arc (Peverlist és Shackleton), nem elfeledkezve Sun Electric-ék klasszikus darabjait összegyűjtő Lost+Found-ról, a Mathew Jonson által dirigált Cobblestone Jazz albumról (Studio !K7), Lopazz kattogós tech house albumáról (Get Physical), Donnacha Costello pittyegős nagylemezéről (Minimise), a Minus várva várt válogatásáról, a Drome-mal elhíresült Burnt Friedmann lemezéről, a Jackmate albumról (Phil E). Azt hiszem kilométereken át lehetne sorolni a minőségi lemezeket. A következő számig tessék gyakran elnézni a Freee site-jára, ahol folyamatosan fenn lesznek az újabb korongok.