A svájci származású New York-i világklasszis, villámkezu jazzdobos négytagú csapata a hiphoptól garage-on és house-on át a drum and bass-ig mindent éloben ad elo. Méghozzá egy teljes estés improvizáció keretein belül, ahol megpróbálják a stílusok között felhúzott falakat ledönteni.

Jojo Mayer viharként dörög végig a dobos nemzedéken, ami nem csoda. 3 éves korában volt az elso fellépése Hong Kong-ban, 18 évesen már az összes jelentos jazz fesztiválra eljutott. Kiemelkedoen tehetséges live hangmérnöke, Roli Mosimann (producer, hangmérnök és szerzo a Faith No More, Young Gods, Smashing Pumpkins, New Order, stb…) mellett a jolly joker Takuya Nakamura és a szubbasszus manipulátor John Davis teszi egésszé a felállást.

Egy rövid kórismét kérnék.
Jojo: Édesapám basszista volt, ezért korán kapcsolatba kerültem a zenével. Már megszületésem elott éreztem a basszusok lüktetését, mivel szüleim rengeteg idot töltöttek együtt. Azt hiszem már egy-két éves koromban eldolt a jövom. Tudod, én is ott motoszkáltam, amikor összejött a csapat gyakorolni, és már kisgyerekként is lenyugözött, ahogy a dobos csak ül és lendületesen kalapálja a dobokat. Attól kezdve én is mindent ütögettem. Kétévesen kaptam egy dobszerkót. Talán emiatt nem lett még egy basszusgitár specialista a vérvonalon. Egy kétéves kölyök azt hiszem a dobokon tud a legegyszerubben megtanulni játszani. Emellett azonnali sikerélményt okoz pluss kisgyerekként a gitárhoz a kezed sem megfelelo méretu. A szüleim házát mindig zene itatta át, melynek jótékony hatásából nekem is boségesen kijutott. A Beatles-tol, James Brown-tól Frank Sinatráig hihetetlen sok zenét hallottam. Szerencsém volt, mert emellett szüleim támogattak is… 2 és fél évesen már dobolgattam és valahogy másokkal ellentétesen nem én választottam magamnak ezt az utat, hanem a dobok választottak engem.

Ha jól tudom a dobok megszólaltatása az egyik legnehezebben elsajátítható hangszeres tudás.
Jojo: Végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy mit tanulsz meg használni. Az a fontos, hogy mit akarsz a kiválasztott eszközzel kifejezni, mert akárhonnan is nézzük, csak egy önkifejezéshez választott célszerszámról beszélünk. Hangszer, ecset, ceruza, vagy véso… Nem számít. Dobosként elsosorban az a feladatom, hogy alárendeljem magam a zenész szerepkörnek. Zenészként alá kell rendelnem magam az eloadómuvész szerepkörnek. Eloadómuvészként viszont határozott funkciód van. Lehetsz csak egy szakember, vagy szórakoztató, kritikus… élménnyel gazdagíthatod az embereket, vagy meggyógyíthatod, inspirálhatod, figyelmeztetheted oket. Végtelen lehetoség van a kezedben. A muvészet hatással van a társadalomra. Én minél többet kapok, annál fontosabb, hogy adjak is. Számos dolognak köszönheto, hogy a dobolás lett az önkifejezo eszközöm, de leginkább a vele járó kinetikus élmény volt a dönto. Most 40 éves vagyok, napjainkban kicsit megváltozott a világ. Józanul átgondolva nem az élozenei fronton vagyok aktív. Az elektronikus zene nem élozene, nincs kinetikus mozgás benne. Viszont amikor látják, hogy valaki veri a dobokat a színpadon, beindulnak. Ezt a vargabetut csak azért tettem meg, hogy ismét visszajussunk a dob megszállottságom forrásához. Persze én is programozok dobgroove-okat, például ezáltal tanulmányozhattam a drum and bass ütemeket, amiket késobb éloben is bevetettem. De van abban valami, amikor megütöd a dobot a dobverovel (mosolyog)… Instant és közvetlen kapcsolatba lépsz az 500 000 éves emberi történelemmel (nevet). Az emberiségnek mindig szüksége lesz arra, hogy lássa ahogy egy élo organizmus kelti a hanghullámokat és nem egy gép. Engem is elvarázsolt a látványa, a közönség is mindig döbbenten mered ránk. Tudod, a nyugati társadalomban a dobosos szerepe a háttérbe szorul. Ázsiában, Indiában és Afrikában mesterként tekintenek rájuk és nagy tisztelet övezi oket. Nyugaton metronómként csak az alaptempót és zajt kell generálnunk. A dobos a hülye srác a zenekarban, ez az általános nézet. Meglátják a Nerve-öt, és lesokkolja oket az, hogy nem csak egy ütemet ismételek. Saját tájékozatlanságukkal konfrontálódnak. Eloadóként lehetoségem van szétzúzni a sztereotípiát.

Gondolom fegyvertársaiddal sikerül is.
Jojo: Kortársaink ritkán folynak bele a DJ kultúrába. Gyökereink vannak a jazz-ben rock and roll-ban, funkban. Azért dolgozunk együtt, mert mindnyájan ismerjük ezen irányzatok hagyományait. De ahogy Takuya mondta, a hangok textúraként történo kezelése is része a zenénknek. Rolie keveropultos jelenléte, hangdekonstrukciója nagyon fontos része a Nerve-nek. Az elektronikus zene alapjában véve szerkesztgetos ritmikus zene. Kevés harmónia és melódia van benne. Strukturáltságát tekintve elég primitív, emiatt a hangmérnöki tevékenység nagyon fontos részt vállal a darabok kialakításában. Ha harmóniákról beszélünk, akkor nem a kis és nagy akkordok harmóniájára gondolunk, hanem arra, ahogy egyik mesterségesen keltett hang hat a másikra. Ezért nagyon fontos Rolie a csapatban.
Roli: Jojo hatalmas energiával játszik a dobokon, de valami hiányzik. A Trabi sem teljesen Ferrari.
John: Mindegyikkel eljuthatsz A-ból B-be, de nem mindegy hogyan (nevetés).
Jojo: Mindnyájan átmentünk egy bizonyos frusztráción és miután összeértek a szálak, kiötlöttük a csapatot. A jazz volt a nyugat legeslegnagyobb zenei invenciója. Az utolsó évszázadban minden évtizedben egy forradalom ment végbe. Louie Armstrong, big band, bebop, freejazz, nujazz, fusion… Ugyanez igaz a rock and roll-ra is, ami nagyon gyorsan fejlodött. Boogie-woogie, Fats Domino, Chuck Berry, Elvis, Beatles, Hendrix, Led Zeppelin… Majd jött a punk, a reggae. Rengeteg újítás volt bennük. A hetvenes években viszont egy nagyon nagy zenei krízis, mert a számítógépek bevetheto eszközzé váltak, és megjelentek a samplerek is. Számomra az elektronikus zene a klasszikus modern és experimentális mufajokban gyökerezik. A németek, mint Holger Czukai, azaz Can és Kraftwerk az úttörok. Aztán késobb kipakolt Detroit a diszkóval és a négynegyedekkel. Majd megjelent a turntablism és végül mind egyesültek a jazz-hez hasonlóan, ami gospel-bol és blues-ból és pici rock and roll-ból állt össze. A régebbi zenei stílusoknál, mint a jazz vagy a rock, a diszciplína fontosabbá vált, mint a tartalom. Persze a diszciplína nagyon fontos, mert nem tud a muvészet meglenni nélküle, szükség van törvényekre. De ha a törvény fontosabbá válik, mint a maga a kifejezés fontossága, akkor megtorpan a fejlodés. Szerintem a 90-es elején ez be is következett. Tudod, hiphop arc voltam, egy wildstyle kölyök. Breakelni tanultam és a hoseim is hiphop nagyágyúk voltak. 1990 körül MeShell Ndege Ochello-val, egy hiphop zenésszel turnéztam. Glastonburry-ben játszottunk és volt egy szabadnapunk. Elmentem egy drum and bass rave-re és megváltoztatta a látásmódom. Olyan irdatlan ritmusokra táncolt 2000 ember amit sohasem hallottam tánczenében. Nem puf puf puf volt, hanem eszement ritmus variációk. Azt mondtam, oké. Dobosként nem mehetek el emellett szó nélkül. Több ezer ember tombol úgy hogy talán még életükben nem láttak igazi dobszólót. Nagyon megfogott. Ezért elhatároztam, hogy megépítjük a nem létezo hidat a két világ között. A dj kultúra és a zenélés tiszta élvezete között. Itt van egy teljes generáció, aki nem tudja mit jelent a zenét éloben kreálni. Tegyük fel, egy 18 éves kölyök elmegy az élo Brittney Spears-re, rájön, hogy nem élo. Csak egy tökéletes playback show. Esetleg egy pár muzsikus lejátszik néhány passzust, de ennyi. Brittney hangja is egy elore felvett digitális anyagról szól. Egy nagy átverés az egész. Persze az emberek szeretik, ha megtévesztik oket (nevet). De a zenészek szeretnek zenét alkotni, improvizálni. Mi többé-kevésbé a jazzbol jövünk. Roli az indusztriális rock egyik elismert úttöroje.
Roli: Hadd vegyem át a szót egy pillanatra. Fellépéseken én vagyok az, aki látja az egészet. Ok kiválóan zenálnek, de én tudom, hogy mibol mennyinek kell megszólnia. Energia, emóciók és egy kis punkos attitud kell a jó fellépéshez. Szerencsére rengeteg zenei irányzatban dolgoztam, ezért ismerem a hatásmechanizmusokat és hátulról látom a reakciókat is. A te dj szettedbe is rámenten effektekkel, és te is reagáltál rá a játékoddal, effektekkel. Látod, veled is jól ment a kommunikáció, nagyon jól megértettük egymást és az emberek is érezték. Na errol beszélek (nevet).
Jojo: A nagy zenészek, mint Hendrix megváltoztatták a hallgatók életét. Rengeteg tudás koncentrálódott a csapatokban. A végén az emberek érzik, hogy lélekbol jön a zene és a lelküknek szól. Ez valahogy nem jön át, ha csak programozol. Például számomra Photek egy zseni. O lehet az új Hendrix vagy Charlie Parker. Soha nem lesz több Hendrix a gitáron és Parker szaxofonon. A következo maradandót alkotó híresség valami eddig nem létezoben lesz éllovas. A megfelelo helyre kell koncentrálnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a felfedezésre váró terepeket. Nem a dnb a fontos számomra, ez csak egy nyelv, amit megértenek. Eleinte csak dzsungelt és dobbasszust játszottunk. Ma már sokkal több stílust felengedünk a színpadra. Be nem járatott, szokatlan kombinációkat próbálunk ki. Oké, ez 2step, ez sötét, ez uptempo, ez nujazz, ez jungle, house. De érdekesebb vegyíteni, nem? A drum and bass is egy zenei revolúció volt. Rengeteg dolgot megváltoztatott, de mára eltunt a kezdeti varázsa. Mindig a poszt-drum and bass intelligenciáról beszélek. 1990-1992-ben orült jó agyak voltak a szcénán, leesett az állam, amikor oket hallgattam. Mi szívesen játszanánk el ugyanezt, de ez lehetetlen. Ezért valami újjal kísérletezünk.
Roli: Éloben játszani nem újdonság, de ebben a zenei kontextusban igen. Pláne témákkal és hangokkal eloadott komplett improvizációt. Állok a pult mögött és hangokat hozok elotérbe vagy effektekkel dúsítom, rombolom oket. Próbálok egy összefüggo szövetet fonni, mert ugye a tánczene mintákból áll.
Jojo: A jazzben is volt rá hasonlóra példa már. Louie Armstrong nagyon egyszeru szerkezeteket alkotott, csak késobb bonyolította meg a dallamszerkesztést. De minden az egyensúlyról szól. Milyen messze mehetsz el a komplexitásban, hogy az emberek még megértsék? Sokkal bonyolultabbra is képesek vagyunk, de valakinek már ez is túl sok. Roli fonalát felvéve, amikor New Yorkban elindítottuk az önálló Prohibited Beats klubestünket, fogalmunk sem volt arról, hogy mit csináljunk. Szerettem volna egy együttest, de nem találtam velem egy húron pendülo arcokat. Ezzért jam session-öket indítottam egy kis klubban. Néhány jól sikerült, néhány kevésbé. Felbukkantak zenészek, majd dj-k is és valami kezdett körvonalazódni. Nemcsak a tehetségekbol álló kör volt új, a közönséget sem ismertük elotte. Eleinte 80 ember volt ránk kíváncsi, majd nemsokára 4-500-an jelentek meg. Odajöttek, hogy “Öreg, ez nagyon király, egy teljes számot alkottatok éloben!” Errol szól az improvizáció, ez a jazz legfontosabb, legérdekesebb eleme. Amikor odajöttek, tudtam hogy jó úton haladunk, sikerült valami újra bukkannunk. Viszont nagyon nehéz megfelelo helyszínt találnunk. A színházak, koncerttermek, bárok, klubok nem alkalmasak. Sokkal többre van szükség az élo zenéhez. Amíg a zene a berögzült formulájú eloadóterekhez alárendelt viszonyban csatlakozik, addig nehéz dolgunk van. Bejön a közönség, leül, felmegy a függöny, majd másfél óra nézés után hazamennek. A zenéket osidok óta ugyanúgy tálalják. Az új zenei eloadásmódokhoz új környezet kell. Ez a jövo, az új ötleteket keressük. Ezért utaztunk 20 órát a pécsi fellépésre is, ami relatív nagyon messze van tolünk. Emellett kíváncsiak vagyunk a reakciókra is.

És hogy érzitek? Milyen volt a fogadtatás?
Roli: Az elején egy kicsit megdöbbentek, de nagyon jó volt. Általában mindenhol ott egy csomó dobos Jojo körül. Itt is volt egy dobklinika a színpad körül, ez megszokott (nevet). Pécsett volt egy második embertömeg, akik egy koncertre jöttek, majd hátul a keveropultnál már party volt. Úgy éreztem, mintha én is dj lennék (nevetés).
Jojo: Tegnap tényleg így volt. Nagyon jó volt, mert mi játszottunk és az emberek több alternatívát is választhattak. Ez így tökéletes, mert mi is több stílusban játszottunk. Játszottunk már jazz és rock fesztiválokon, klubokban…
Roli: Alapjában véve mindenhol tudunk játszani. És játszottunk is. Nem kötik meg stílusok és elvárások a kezeinket.
Jojo: Nincs két egyforma buli. Nemrég New York-ban játszottunk 4000 ember elott, ahol több 4/4-et adtunk. Néhány nappal ezelott Spanyolországban egy kemény, darkstep szettet adtunk 700 világító rudakkal felfegyverzett kölyöknek. Három napja egy jazz klubban adtunk estet.
John: Tegnap a közönség összetétele is nagyon változatos volt.
Jojo: Igen, és kiemelkedoen jó volt a közönség is. Találkoztunk a férjét elkíséro 45 éves asszonnyal, és rengeteg kissráccal is. Hogyan kerültek ide? Ilyesmi a Prohibited Beats is. Felbukkannak vagány punkok, divatmodellek és hírességek is mint Georgio Armani vagy Lenny Kravitz. A nagyon változatos összetételu hallgatósághoz különleges zene dukál. Az a szép, hogy amikor dnb-t játszunk ott egy rakás ember, aki nem ismerte soha a dnb-t, a parti arcok viszont nem jártasak a jazz-ben.
Roli: Tény, ha dobbasszust hallgatsz egy dj keze alól, az olyan, mintha filmet néznél, de nem ismernéd a filmet alkotó képkockákat. Az élo fellépés a helyére teszi a dolgokat. Még azoknak is tetszik a dnb, akik soha egyetlen lemezt nem hallgatnának meg. Ide kapcsolódik az albumkészítéssel kapcsolatos problémánk is. Nehéz egy albumot felvennünk, mert rögtön vagy tizet kellene. Mások szerint jobb is ha nincs, mert többen kíváncsiak a fellépésre. A végso cél az, hogy változtassunk az emberek életén, és ezt elérjük. A lemezipar amúgy is nagyon rossz borben van. De visszatérve a zenére egy kicsit. Ösztönlények vagyunk, nem? Ha felmegyünk a színpadra és eloadunk egy elore kitalált és felépített musort, nem muködik.
Jojo: Az alkotás és az újraalkotás két eltéro fogalom. Meg kell tartanunk az egyensúlyt, de a leheto legtöbbet szeretnénk alkotással foglalkozni a fellépéseken.
Roli: Nekem sem tudják mindig a rider-ben felsorolt eszközöket eloteremteni. A helyszínen kísérletezem az adott technikával. Na, ez az effekt nem olyan jó, de lássuk csak azt… Igen, ez jó lesz! Hmm, meddig is lehet túlvezérelni…?
Jojo: Az emberek tartanak az élo zenétol. Kiszámíthatatlan volt a rock and roll, de a jazz is. Senki nem tudja mi fog következni a következo pillanatban. Jimmy Hendrix és a Beatles is ilyen volt a színpadon. Ezt lehetetlen utánozni elore kitalált forgatókönyvvel.
Roli: Van bennünk egy kis punk attitud is. Sok úgy nevezett drum and bass live-ot láttunk, akik abba a hibába estek, hogy megpróbálták maximálisan reprodukálni a lemezeiket. Tisztán szóltak szép basszusokkal, és aztán mi van? Nagyon unalmas, nincs benne energia, nem rúgja ki a ház falát, nem fejlodött. Amikor fellépünk már az elso basszuslökettel ki akarjuk törölni a többi a bandát a föld emlékezetébol. (nevet) Mellesleg számos úgy nevezett live act abból áll, hogy görnyednek a laptopok felett. Mi van, ha gond van az elektromossággal? Mi áram nélkül is lázbahozzuk az embereket.

Mi a helyzet a dj-kel?
Jojo: Szerintem a dj-k a mai ritmikus kultúra mérnökei. Nem a dobosok. Tudom, nem szeretnék ezt hallani. A dobosok ritmusban már régóta nem kreatívak. A dj-k vették át a szerepüket. Sokan kollégám kérdezi tolem, hogy milyen dobosokat hallgatok. Senkit. DJ-ket hallgatok. Persze felismerek olyan ritmusokat, amiket Tony Williams-tol vagy Jack DeJohnette-tol tanultam. Nem minden dj muzsikus, de nem nem is minden muzsikus muzsikus. A dj kultúra is válságban van, de volt ido, amikor sikeresek lehettek a lemezlovasok, mert tudták mi kell az embereknek. A zenészek csak maguknak muvészkedtek, és elfelejtették hogy kell felpörgetni az embereket. Elvesztették a kapcsolatot. Ez különösen igaz a jazzre, a rock and roll meg csak egy böhöm nagy show.

Minden nagy jazz gálán eloadó vagy, mesteriskolát vezetsz, a legnagyobb dobmárkák konzultánsa és alkalmazott tervezoje vagy...
Jojo: Igen, emellett rengeteg jazz projektben szerepelek, számos r&b muvésszel dolgozok. Imádom a jazzt és a hiphop-ot. A hiphop elso 10 éve csodálatos volt, de manapság egy kezeden meg tudod számolni a kreatív csapatokat. A legnagyobb bajom a jazz-zel viszont kicsit bovebb kifejtést érdemel. Most voltam egy turnén a Vienna Art Orchestra-val és a koncertre ellátogatók átlag életkora 50 év volt.

Ok nem táncolnak.
Jojo: Bizony nem. Nyugodtan meghallgatnak, megtapsolnak és hazamennek. 18 évesen nekem felforgatta a zene az életemet. Azért lettem végül zenész, hogy egy kellemes esti koncertnél többet adjak nekik. Természetesen nem rossz és rendben is van, de mint muvész, többet kell tennem. Sokkal több rejlik a zenében. Tavaly voltam Budapesten egy jazz fesztiválon. Jó volt, mindenki elégedett volt, de több száz hasonlón voltam már. Tegnap az emberek ennél nagyságrendekkel több töltéssel mehettek haza és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Érdekes és tanulságos volt számunkra is. A jazz platformja nem tetszik. Emellett mindig a jövot fürkészem. Ez talán az élet titka. Lehetsz akár 60 éves is, ha a játékodra odafigyelnek a 18 évesek, akkor te ismét 18 lehetsz.