back to cop.underground.hu

c0p | freee magazin 2004

Monolake

Kalandozás a hanghullámokon

Robert Henke és Gerhard Behles az elhíresült berlini minimál szcéna két meghatározó alakja. A kezdetektol fogva produkálnak hiba nélkül és októberben megjelent az ötödik albumuk is, igaz immáron már csak Henkét takarja a név.

Szokás mondani, hogy jókor voltak jó helyen. 1995-ben, amikor Berlinben a minimál bölcsojeként emlegetett Basic Channel úttöroi éppen a világhír felé közeledtek a sorozat utolsó elemeivel, a város felpezsdült. A BC sorozat utolsó láncszeme is megjelent, Maurizio is az M4-gyel alapozta meg a védjeggyé vált M-szériát, elindult a legendás Chain Reaction és megalakult a Monolake. A klubban muködo darabok készítése mellett fo céljuk egy új, egyedi hangzás létrehozása volt. Új területeket szerettek volna felfedezni, kísérletezni a hangzásokkal és a mellékelt ábra szerint sikerült is. Az elmúlt 8 évben egyre inkább a ritmikák kerültek elotérbe, de még mindig minimalistáknak szokás oket titulálni. Véleményem szerint egy felettébb organikus, struktúráiban következetes és idotálló, hangzást, egy felismerheto védjegyet, stílust alkottak.

Robert mivel specifikusan filmes hangmérnöknek tanult, alkalmanként filmzenékkel foglalkozott, és ezzel nem is hagyott fel a mai napig. A Monolake elott Henke a hanginstallációra épülo Piercing Music nevu albummal indult a Maurizio-féle Imbalance-on. Nem sokkal egy év múlva Behrens-szel együtt megjelent az elso lemezük, ami a Chain Reaction-ös Cyan (1995) volt. A következo lépcsofok Henke Floating Point-ra keresztelt szólóalbuma lett, majd néhány CR-es maxi után az ezeket néhány extra felvétellel kiegészíto Hong Kong-gal debütáltak, ami illett az akkori CR kísérletezo, berlini dub technós hangulatába. A duó ennél többet akart elérni. Szerették a berlin dub-ot, de ennél szélesebb volt az érdelodési körük.

Az idok során átvették az Imbalance menedzselését Moritz von Oswald-tól és a jövoben már nem kötötte oket semmi, szabadon garázdálkodhattak a hangokkal. Eleinte az analóg szintiket részesítette Henke elonyben, mivel elonyként ott megvan a kiszámíthatatlanság és ebbol fakadóan az életszeruség. Amióta megjelent a ProTools rendszer, és a remek Max/MSP program, a zenéjük is megváltozott. Mivel a ProTools kiváló hangminoséget és flexibilitást engedélyez, ráadásul az utazást és prezentációt segíto laptopokba is beszerelheto, így természetes volt, hogy az Monolake/Imbalance (ml/i) címkén egy új fázis kezdett körvonalat ölteni. Henke áttért a Max/MSP használatára, ami egy specifikus alkalmazás, ahol saját modulokat lehet létrehozni a programnyelv segítségével és kvázi a hanggeneráló eszközünket száz százalékig mi tervezhetjük.

Nem rossz dolog úgy zenélni, hogy szintik helyett mi építjük a virtuális szintiket. Az új eszközökkel új hangzást, és új struktúrákat alakíthattak ki. „Imádok szoftverekkel dolgozni, szoftvereket írni. Jó dolog teljesen kiismerni a hangszered és az eszközeid. Minden általam elismert muvész jól ismeri és érti az eszközeit.” Robert sokkal inkább rokonságot érez az építészettel, mint egy gitáros játékával, mivel o nem performer, hanem programozó. „Szeretek gépeket irányítani, nem játszok jól hangszereken.” Viszont folyamatosan kísérletezik érdekes hangkarakterisztikák kialakításával. Sokkal jobban szeret szerkeszteni, ami a soron következo 1999-es Interstate-en utol is érheto. A második albumról eltunik a szikár négynegyed lábdobos attitud és szubritmusok, finom patternek folynak aláfestésként. Sokszor az Amazon-t, a Gekko-t vagy a Tangent-et hallgatva olyan érzésem támadt, mintha a páros a természetben eloforduló hangjelenségeket (víz, dzsungelhangok, stb…) próbálták volna szintetizálni, matematikailag reprodukálni. Hihetetlen hangulatos hangfestmények és atmoszférikus struktúrák varázsolják el a hallgatót. Itt már körvonalazódik a máig változatlan Monolake szabvány...

Amellett, hogy perfekcionisták, a komplexitás szépségét többre tartják, mint a szép dallamokat. „Nem tudom mitol lesz egy Monolake darab monolake-es, mégha el is gondolkodom rajta. De azt tudom, hogy a zenénkre sokkal jobban illenek az ido, hely, folyamatos változás, színdús és ritmus szavak, mint a dal, dallam, akkordok… Egy idoben azt hittem a Cinemascope-pal a megállapítás érvényét veszti, de most már sokkal inkább úgy érzem, hogy ugyanazt csináltuk, csak más megközelítésbol. A Monolake nem berlini dub, nem minimál, mert ezek a stílusok nem fedik teljesen a muveinket. Szeretek a zenére, mint a végtelenségig folyamatosan szóló jelenségre gondolni. Egy szobor, ami alakul az idok folyamán. Gyakran szerkesztek atmoszférikus elemeket, amik órákon át mennek a stúdióban. Mint a Nucleus a Gravity albumról. De természetesen szükség van valami hordozóra is, egy ütemre, ami viszi vagy alátámasztja, a leheletkönnyu atmoszférákat.” Tehát minimalista, repetitív, de folyamatosan és lassan változó jelenségekkel lehet leírni a szerzeményeiket. Mindezt egy filmszeru, szinte tapintható mesterséges hullámformákból felépülo világként tálalják.

Az Interstate után egy kislemez jött ismét. A Gobi-The Desert EP 36 perces ambient rettenet sikeresen jellemzi Henke szavait. Lassan, a kompozíció végére épül csak fel a szám, ami hagyományos értelemben véve nem is zene. A manapság oly divatos clicks and cuts vonal hibridje is lehet ez az 1999-es megjelenés. Hideg és sötét szonyegek úsznak a darabban, miközben az elotérben folyamatos élet folyik, zenei mikroorganizmusok élik világukat. Egyszerre van jelen az éjszakai, a kies sivárság és a meleg basszusokkal, kattogásokkal folyó élet. Folyamatosság, minimalizmus és precíz atmoszférák teszik az egyik kedvenc lemezemmé.

2001 januárjában jelent meg a Gravity, ami nem egy ember kedvenc albuma lett, talán azért is, mert táncosabb korong lett… Több sötétség, több pumpálós ritmus és, ha lehet még több dub van jelen. Az Ice, Mobile, vagy az Aviation felejthetetlen tételek. Konkrétabb ütemvezetésével kicsit kilép az ambientes chillerek korábbi sorából, de tetten érheto ahogy a csapat egyre jobban feszegeti a technika határait és saját programjaik is egyre tökéletesebben látják el funkcióikat. Behles a már rég Native Instruments-nél dolgozott és a Reaktor nevu programba is felkérésre beraktak a játék kedvéért néhány korai loop-ot a Hong Kong-ról is. Behles egyre inkább háttérbe szorul és a szaporodó fellépések alkalmával jelenlevo vizuálokra és a live performanszokra használatos Albeton live nevu szoftverén dolgozik.

Mivel a Gravity nem egy szuszra lett teto alá hozva (elotte, már 1999-ben is jelent meg róla szám), ezért még 2001-ben megjelenik a legvitatottabb lemez, a Cinemascope. Kicsit más, mégis hasonló, mint az elozo négy. Nyomon követheto a kontinuitás és a következetesség, mégis sokan a legdiszkósabbnak, könnyedebbnek nevezték. Valójában az Interstate óta továbbfejlesztett mikrokörnyezetek köszönnek vissza. Nem találunk egy konkrét dobos tételt sem, nem lehet egy számra sem felhúzni egy konkrét zenei stílus köntösét. Nem ambient, nem dub, nem minimal… Nem sorolnám sehova, ez Monolake. Változatos és elragadó. Szokás szerint nem kapunk fülbemászó dallamokat a zuhanyzási ceremóniáink aláfestéséhez. „Imádom a természetet. Semmi sem egyszeru az élovilágban. Még a legkisebb szerkezetekben is megfigyelhetjük a fraktál geometriát, és egyre mélyebbre és mélyebbre áshatsz az elemekben. Imádom a felbontást, miközben a lassú változások is nagyon megragadnak. Ezen két pólus definiálja a mi zenénket is. Nem tehetünk különbséget egy komplex hang, ritmus vagy darab között. Csak a megfigyelés idotartama számít.”

Bevallása szerint o nem zenész, ahogy már írtam, az építészet és a szobrászat viszont szintén közel áll hozzá. Klasszikus értelemben vett muvész Henke, aki egy ideje a Monolake motor szíve és lelke. Filozofikus alkat, nem dallamokban keresi a zene értelmét. „A saját zenéimre, nem úgy tekintek, mint az átlag. Nem történeteket mesélek el a szerzeményekkel, inkább hátteret szolgáltatok egy sztorinak. Egy színt, egy homérsékletet vagy teret kísérelek meg reprodukálni. Érezd magad otthon a világomban.” Ahogy visszagondolok a Gobi-ra, ezzel teljesen egyet tudok érteni, mivel hallgatása közben nekem is mindig hasonló benyomásaim voltak. Az ember asszociációs érzékére akar hatni. Kíváncsi lennék, vajon a Gobi cím nélkül mire gondoltam volna… „Remélem a zenéim nem számuzik teljesen a humort! Talán az egyik hibám az, hogy túl komolyan veszem a munkám. Egy zenei geg nem tart örökké, könnyen rá lehet unni. Zavaróvá válhat, ami elso hallásra viccesnek tunik. Egy viccet sem lehet többször elmesélni. Emellett a szépség és a brutalitás is jelen van a darabokban. Szükség van mindkettore az egyensúly érdekében. Ha csak az egyik van jelen, nekem már nem annyira nyeri el a tetszésemet.” Igen, ez tény.

2003 van, Robert sokfelé turnézott és kevesebbet tudott koncentrálni az új anyagokra. Viszont a hosszú tél idejére, mire elkészült az Albeton Live 2.0, bezárkózott hónapokra a stúdióba és az utazások során felhalmozódott vázlatokat egybegyúrta a Momentum nevu, ötödik Monolake albumra. Nyolc év alatt visszatért a Hong Kong-hoz, de csak néhol emlékeztet az elso megjelenésükre. A technika tökéletesedett, sokévnyi tapasztalattal a háta mögött, ismét egy táncosabb, sötétebb korongot ötvözött a laboratóriumában. Mintha minden páratlan lemez kicsit a lábaknak is szólna, pedig megmaradnak az ambientre jellemzo hatások. Az albumon ismét kiemelném a White II-t, Tetrist és Reminiscence-t, mint a legmélyebb és legszebb darabok, de, mint a Cinemascope esetében is, félek akár egyet is kiválasztani. Henke tökéletességre éhes és hihetetlen mélységig beleássa magát a darabjaiba. Rengeteg idot tölt el a kis részletek és a hangzás finomításával. Most, közel 35 éves, de honnan jött? „Jean Michel Jarres Equinoxe-át 8 évesen hallottam és azóta benne vagyok az elektronikus zenében. Az elso szintim egy Juno 6-os volt. Aztán alakult minden a maga módján. A Chain Reaction a kezdetek idején csak egy baráti közösség volt. Andy Mellwig, Thomas Koener, Gerhard Behles, Moritz von Oswald… Mindnyájan ismertük egymást még az elso lemez megjelenése elott. A Basic Channel – Hardwax felállás meg pont olyan stádiumba ért, hogy minden feltétel adott lett a CR elindításához.”

Véleményem szerint a kilencvenes évek egyik legegyénibb és legmeghatározóbb csapata lesz a Monolake, de ennek eldöntését inkább rábíznám az idore. A berlini minimalisták között mindenesetre a kitunik elszántságával és folyamatos, következetes maximalista és részletgazdag lemezeivel. Aki netalán még nem hallott róluk, de szereti a minimált, electronicát, ambientet, jobb, ha pótolja hiányosságát.

Az exkluzív interjú Robert Henke-vel az elozo cikk leadása után készült el, miközben éppen egy amerikai és japán turnén volt.

A Momentum inkább intelligens techno lett. Úgy érzem a Cinemascope atmoszférájából és a Hong Kong ütemesebb darabjaiból fuzionált. Milyen célok és irányelvek érvényesültek az album elkészítése közben?
Egy, néhány nehéz gépezet által irányított, sötét és kicsit agresszívabb világot akartam létrehozni. A Cinemascope után, mely kétség kívül dallamos darabokat is felvonultatott úgy éreztem vissza kell lépnem a hangzásilag és ritmikailag sokkal összetettebb struktúrákhoz. Ez egyfajta reakció is a világra, amiben élünk. A zeném a hangulatom függvénye és ebben a tekintetben a Momentum nagyon is a 2002-es évet tükrözi.

Gondolom a 2002-es téli és 2003-as tavaszi hosszú, szélsoségesen hideg idojárás befolyásolta az alkotás folyamatát.
Mindig befolyásol. Otthon marasztal és megváltoztatja a hangulatomat. Berlinben elég kemény telek szoktak lenni.

Olvastam a Groove-os interjúdat. A kezdetekben foként analóg szintiket használtál, de manapság inkább a Max/MSP-t és más G4-esre írt saját készítésu programot használsz hangkeltésre. Szükséges áldozathozás az élo fellépések nagyobb fokú mobilitása érdekében és a sokkal karakteresebb hangok érdekében? Vagy túl sok a kötöttség az fix felépítésu szintiken?
Még mindig használom az analóg masinákat, de remélem, hogy valamikor a jövoben nem lesz hasonlókra szükségem. Tetszik, hogy minden elkészült munkám felett teljes kontrollom lehet és akár évekkel késobb is belenyúlhatok a részletekbe. Ezt teljességgel lehetetlen megvalósítani a régi analóg stúdiómmal. A „Momentum” volt az elso album, mellyel ezt a teljesen digitális munkamódszert kipróbáltam. Amúgy nem élvezetes egy számítógép elott dolgozni. Most építettem egy saját kontrollert a live fellépéseimre, mert szükségem van egy hangszer-szeru eszközre, élményre a már megszokott átlagos célszerszám kiváltása érdekében. A régi Juno-6-osomnak 17 tolópotija volt különbözo hasznos csoportokra osztva, nem csupán egymás mellé helyezve. Saját hangszereket szeretnék használni. Ezért szeretem többek között a MAX-et. Segítségével megalkothatom a saját világomat. Nem szükséges komplexnek lennie, de mindenképpen egyedi, amit a sajátomnak mondhatok.

Ugyanezen oknál fogva hagytad el a Chain Reaction-t annak idején. Ki szeretted volna tágítani a zenei világod. Nem sokkal ezután jelent meg Hallucinator, Vladislav Delay és Fluxion, akik mind átrajzolták a kiadó eredeti határait. Tehát a CR szintén képes volt megújulni. Hogyan látod a helyzetet?
Még mindig tetszenek a megjelenéseik, a régiek ugyanúgy, mint az frissek. De azt hiszem jó döntés volt ott hagyni és saját kiadót indítani.

Milyen filmzenét tudsz elképzelni a Neuromancer aláfestéseként? És általánosságban milyen filmhez csinálnál szívesen filmzenét?
Nem tudom. Szeretem a sötét sci-fi filmeket és jó lenne egy soundtrack-et csinálni valamelyikhez, de talán pont ezért túl nyilvánvaló társítás lenne. Sokkal érdekesebb lenne zenér komponálni egy dokumentumfilmhez, amely mirol is szólna… Hmm, talán építészet? Rovarok? Az Északi Sarkról? A repetitív és változó jelzokkel írnám le a zeném, ezért azt hiszem elég sok képi anyagra, témára ráillesztheto lenne.

Nem gondolkodtál soha azon, hogy önirányító hanginstallációt készíts a Piercing Music-on kívül? Nagyszeru dolog lenne élni és változni hagyni a kompozícióidat.
Készítettem a Piercing-en kívül is, de csak durván improvizált vázlatoknak nevezném inkább oket. Berlin apróbb helységeiben állítottam fel oket. Tulajdonképpen most, hogy felvetült a gondolat, be kell látnom, sokkal gyakrabban kellene összehoznom hasonlókat. Nagyon megérné. Mellesleg, az eredményes installláció rengeteg munkát igényel. Na, meglátom, hogy tudok-e idot szakítani a jövoben rá. Köszönöm, hogy eszembe juttattad!

Gondolkoztál azon, hogy a jövoben talán mesterséges intelligenciát vagy evolúció szimulációt használj a paraméterek irányítására az eddigi irányított véletlen generátorok helyett? Esetleg csináltál hasonlót ezelott?
Nem, igazi MI-t nem használtam, de kísérleteztem néhány Markov modellel és érdekesnek találtam. Számos irányba el lehet indulni és sokfelé gyujthetsz tapasztalatot. Rengeteg területen fedezhetsz fel újdonságokat. Mostanában épp valami újdonságot fejlesztek, ami valószínuleg az Ableton Live-ban fog kikötni. Néhány kifinomult véletlenszám-lértehozó algoritmust tartalmaz, de egyelore nagyon kezdeti stádiumban van. A legtöbb algoritmikus kompozíciót lenyugözonek találom. De csak a létrehozójuk gyönyörködik benne, a hallgatók kevésbé. Alkotóként méltányolom oket, de vásárlóként már nem vagyok benne annyira biztos, hogy ugyanígy megbecsülném.

Beavatnál minket egy kicsit az Atlantic Waves-be? Véleményem szerint remek dolog! Matt Black a Coldcut-ból szintén kísérletezik egy interneten keresztül történo zene és média irányító projekttel. Miért Scott-ot (Deadbeat) választottad partneredül és hogyan muködött a két földrészt átölelo live act? Tervezel folytatást?
Scott és én találtuk ki az ötletet, amikor mindketten a NAMM vásáron dolgoztunk 2001 januárjában. Csak egy step sequencert szerettünk volna létrehozni, amellyel egyszerre két, egymástól 10000 km-re levo ember is zenélhet. Emellé csatoltunk egy interface-t, amin a közönség is követheti a muveleteket. Körülbelül errol van szó. A technikai megvalósítása tele van trükkös részletekkel… A 2004-es MUTEK-re egy új verzióval készülünk.

Meg fog jelenni valami felvett anyag az Atlantic Waves-bol?
Meg, konkrétan a 2004-es MUTEK anyaga. A programmal együtt.

Úgy vélem nagy az esélye annak, hogy a jövoben félintelligens, véletlenszám generátorral hajtott szekvenciákkal, az alap hangbankokat morfoló zenei hardverek válthatják fel a rögzített zenei cd-ket. Sokkal változatosabb és élvezetesebb lehet, ha félig fix zenei alapokra kúsznak rá a minden meghallgatáskor változó textúrák! Nem kell ezenyi rádióadást és kiadványt összegyujtened, csak gyorsan beállítod a gépet és a mesterséges intelligencia a megadott szigorú kereteken belül lejátssza a megváltoztatott zenét.
Igen, ez abszolút érdekes lenne. Olyat is láttam, hogy a programozók hihetetlen dolgokat írnak meg egy-egy játékban. Például egy virtuális világot hoznak létre, melyen keresztül repülve minden tájszerkezet egy zenei elembol épül össze! Lenyugözo ötlet a zene megjelenítésére és interaktívvá tételére. A cd-k így is úgy is el fognak tunni és a zene nem fog semmilyen fizikai formához kötodni, csak adat lesz egy mikroszámítógépen. Viszont ettol kezdve sokkal egyszerubb lesz a zenei határokat feszegetni és több interakciót, változót beiktatni.

Kik a kedvenc építészeid és épületeid? Azért kérdem, mert az építészet ugyanúgy struktúrákat alkot, mint a zene.
Nagy általánosságban a XX. századi modernista irányzatot szeretem az építészetben és a design-ban. Nincsenek kedvenceim. A teljes irányzat adja ki azt az összképet, ami nekem tetszik. Kedvelem a tagolt, üres tereket, mert helyet adnak a gondolataidnak. Elég nagy hatással van rám Japán. Egyik oldalról a suruség és a káosz van jelen, a másikon a struktúra, a csend és a tér.

Melyik irányzat áll közel hozzád? Mindegy, hogy muvészet, építészet vagy zene, filozófiai szinten kérdem… Modernizmus, dekontruktivizmus, minimalizmus vagy posztmodern? Azt hiszem visszafordíthatjuk a kérdést utána a zenéidre is azt hiszem...
Nehéz kérdés. Talán a minimalizmus egy kis dekonstruktivizmussal és egy csipetnyi posztmodernizmussal. A minimalizmus fontos számomra. Kaotikus személyiség vagyok, struktúrákkal kell körbevennem magam.

Melyik a kedvenc színed?
Nem szeretem a sárgát. A zöld az egyetlen jó, a természetben is fellelheto szín. A rózsaszín undorító. Azt hiszem az összes többirol tárgyalhatunk. A gradiensek és az ugyanarra a témára épülo variációk tetszenek. Már megint az ismétlodés és a változás témakörénél lyukadtunk ki (nevet)…

Kiket tisztelsz?
Aphex Twin, Squarepusher, Atom Heart, Basic Channel, LFO, Steve Reich… rájöttem, hogy naphosszát sorolhatnám azokat, akiket tisztelek. Annyi csodás muvész van a bolygón. Mindenkit tisztelek, aki azt teszi, amihez kedve van és megpróbálja megvalósítani az általa megálmodott jövoképet. A kedvenceim viszont mindig mások.

És végül az utolsó részben néhány, a lemezeidre irányuló gondolatot vetnék fel... Az elso albumod, a Hong Kong. Talán az Occam a legismertebb táncos darabod, nem?
Nem, a Static a Gravity-rol a legismertebb.

Melyik a kedvenc számod róla és miért?
Az Arte, mert annyira egyedien hangzik és a klubokban is remekül helyt áll, miközben egyáltalán nem klub track.

A második az Interstate. A természetet imitáló Gekko és Amazon a kedvenceim, de az egész album olyan, mint egy renderelt tájkép, egy digitális lenyomat, újraalkotás. Gondolom a mesterséges életformák létrehozása a MAX-es gyakorlásaid végeredménye.
Még mindig csak kísérletezem a MAX-ben. De az album idején csináltam az elso granuláris szintézisen alapuló patch-eim és többek között a rovarszeru hangokat ezzel hoztam létre. Amúgy tetszik az ötlet, hogy irányított részeket beiktatva egy sokszínu tömeget hozunk létre. Csak gesztusokat írsz le, nem adsz ki részletes utasításokat a teljes egészre vonatkozóan. Mint például az animációknál, ahol lemodellezel egy lovagot és a lovát, majd utasításokkal látod el és több száz számítógép rengeteg hasonló variációt hoz létre. Mint a Gyuruk Urá-ban a csatajeleneteknél.

A Gobi egy végtelen egyszámos. Kiváló korong, egyike a kedvenceimnek. Folyamatosság, minimalizmus és atmoszféra a legmagasabb szinten. Mint egy sivatag az éjszakában: hideg és meleg egyszerre. mit jelent számodra a lemez?
A sivatagot. Folyamatosság, minimalizmus és atmoszféra, mint egy sivatag az éjszakában: hideg és meleg...

A következo album a Gravity. Sötétebb, dubosabb és lüktetobb. Az olyan számok, mint az Ice, Mobile vagy az Aviation felejthetetlenek. Több szilárd ütem van jelen, de több atmoszférával ellensúlyozod. A MAX/MSP-beli tapasztalatok után visszatértetek a minimalista háttérhangok magasabb fokú kidolgozására?
Hmm, nem vagyok benne biztos, hogy jól értem-e a kérdést. Ilyenkor általában ezt válaszolom: Ááá… Igen… Hogy bovebben kifejtsem...

A Cinemascope egy kicsit kilógott a sorból, de talán a legváltozatosabb lett mind közül és talán a legismertebb is. Nem 4/4, nem dub, nem ambient. Ez a Monolake. Te hogy jellemeznéd?
A Cinemascope sok nagyon különbözo darab gyujteménye és sokkal dallamosabb is, mint a többi. Tetszett, hogy egy széles hangulat spektrumot tudtam megjeleníteni, de ma visszatekintve már másképp csinálnám.



back to cop.underground.hu

cop 2001-2008. all rights reserved. using any material without permission is strictly prohibited.