Más választ kapsz, ha egy drum and bass fejet kérdezel és mást mond egy breakbeates is, de egyik vélemény sem egyezik a garage-t magukba szívó tagokéval. Tegyük tisztába a dolgokat.

Elso lépés
Alapból a 2step egy ritmusképlet, ahol mondjuk a housenál megszokott négy puffanó lábdob helyett felezve a páratlan lépésközökön ketto van csak és minden páros lépésköznél pergodob van (a második általában nem is a súlyozott helyen). Ezáltal egy egyszeru, kellemes és vibráló ritmusképletet kaptunk. Nem akartam zenész nyelven megfogalmazni negyedekben, tizenhatodokban, mivel az talán nem lett volna ennyire könnyen elképzelheto. Tehát adott egy közértheto, lükteto ritmus. Ki találta fel, melyik stílus sajátja? Természetesen a törtritmusok felol érkezett, de szerintem ennyi elég is a kutatósdiból. Csak egy gyors példa arra, hogy milyen potenciál lapul mögötte… A drum and bass a 2step ütemek által lett világszerte elismert. A kilencvenes évek legelején a hardcore 120, 130 bpm-rol egyre jobban felgyorsult, majd a 150 bpm körüli tempónál bejött a hiphop ütemek felduplázott újrahasznosítása. A lehengerlo dobokat bonyolult ritmikákba szerkesztették át, majd ráragasztották a jungle matricát. 1995 körül Ed Rush és barátai, az akkori iránymutató csapat megtalálták a saját hangzásukat: nyers, tömör és arrogáns. Keménysége és technos hangvitele miatt techstepnek keresztelték el. Mindezek mellett egyszerusítették a dobszekciót is, és létrejött a ma igen elterjedt 2step drum and bass. 1996-ban már elfogadott volt mindkét elnevezés. Mivel kirakták a sokak szerint komplikált, táncolhatatlan dzsungel ütemeket és a sokkal közérthetobb, ám húzós beatekkel helyettesítették, meg is alapozták mai népszeruségét. Ma szinte mást sem hallunk egy dnb bulin.

Második lépés
Nézzünk körbe a garázsban. Át kell ismét kelnünk az óceánon a gyökerek után kutatva… A nyolcvanas években New Yorkban volt egy Paradise Garage nevu szórakozóhely, ahol egy kicsit más lemezeket pörgettek, mint a nagy átlag (amúgy a Ministry of Sound desingn-ja is a PC-re hajaz). 1976-85 között Larry Levan volt a rezidens és Talking Heads, Clash mellett fekete amerikai diszkós lemezeket rakott. Mino véletlen, az elso hivatalos garage lemez Paul Scott-Off The Wall (Ace Beat Records) akkor jelent meg, amikor a Garage-t bezárták. A diszkó eltunésével váltani kellett, és ezt többek között Franky Knuckles, James Bratton, Danny Morales is megérezték. Felhasználták a Chicago sound elemeit, DJ Pierre és mások által felfedezett Roland 808 és 909es dobgépeket. A chicago house-szal ellenben ok több finom szintifutammal, house-t idézo hangulattal, több gospel-szeru énekkel és több érzelemmel dolgoztak. Közelebb állt a hetvenes diszkóhoz, mint gondolnánk. (Csak zárójelben, a chicagói vonal érintolegesen az acid lexikonban már szerepelt) A klub bezárása után a New Jersey-beli Zanzibar vette át a stafétát a helyi Blaze és Tonny Humnhries-hez hasonló producerek lemezeivel. Az új vonalban a producerek is fontosak voltak (pl. Todd Terry, Cajmere vagy Masters At Work), de az énekes dívák adták a szükséges pluszt (Ultra Naté, Dajae, Jocelyn Brown…). Ez az R&B-vel rokonságot mutató irányzat a nyolcvanas évek végére egyre nagyobb teret hódított. Az angol Joey Negro Republic nevu kiadója garage hatású korongokat adott ki az Egyesült Királyságban is, miközben az oshazában a TSOP, Salsoul, Strictly Rhythm, Nervous, King Street, Streetside szólt. Garage-ról a kilencvenes évek elejéig beszélhetünk olyan nevekkel kísérve, mint Blake Baxter, Roy Davis Jr., Junior Vasquez, Blaze, Tonny Humphries, D-Train, Francois K...

2lépés
Miután dióhéjban elsajátítottuk a garage történetét, ideje, hogy a cikk témája felé vegyük az irányt. Na azért még mindig a garázs marad terítéken, mert itt van a kutya elásva. A speed garage jön idorendben, ami egy, az amerikaihoz képest már sokkal eroteljesebb, energikusabb angol átdolgozás. A drum and bass-nek és a reggae-nek köszönhetoen dörmögo mélyek és ragga betétek kerültek a zenébe, miközben a tempó is feszesebb lett. Egy-egy speed garage szett közben nem volt ritka a sok scratch és plussz MC támogatás, ahogy ezt már az angolok megszokták. A speed elnevezés nem takarta a sebességet, mivel eleinte 130 bpm körül pumpáltak a lemezek. Egy vasárnapi stílusról beszélünk, ami a megfáradt, de még mindig buzgó sejteket a sokkoló dnb szombatok után kezelni tudta. Nem is volt hosszú életu. Rövid virágzása során RIP és Armand van Helden, Tuff Jam Crew és a Dreem Teem lettek a leghíresebb muveloik. Armand darabjai például mély reggae basszusokkal és time stretch-elt vokál mintákkal és egy csipetnyi hiphop vagánysággal operáltak. A média az új fenoménról beszélt (itthon meg mindenki pumm panaamanaa-zott), ami soulful, ropogó basszusos és vokálos mivolta révén akár tényleg elindulhatott volna világkörüli hódítóútra, de valahogy nem sikerült önmagán átlépnie. Illetve 1998-ban két lépéssel azért elorébb jutott… A 2step a techstep-es dnb korszak köztudatba kerülésével jött létre, egy tudományos mixtúra eredményeként. Felhasználták az ott szerzett basszustudományt, a tuctac helyére a meg-megtöro ütemek kerültek. Lágyabb R&B elemeket ugyanúgy felvonultatott, mint pattogósan pulzáló breakbeateket és dubos hatásokat. Ne felejtsük el, ekkor már a nu skool breaks is egyre jobban elterjedoben volt. Egy rakat új producer került képbe érdekesebb, itt popposabb, ott underebb dolgozatokkal. Miközben az ízlésmentes, szikár 2step elnevezésnél tovább nem jutottak a megfejtok és londoni jelenség maradt (brit garage), senki nem felejti el MJ Cole „Sincere”, The Artful Dodger „Movin Too Fast”, 187 Lockdown „Gunman” vagy Wookie „Battle” címu számait. Az új injektálással úgy néz ki sikerült valamit exportálni a süllyedo, garade/speed garage hajóról. Ok, Zed Bias, Dem2, vagy éppen Craig David mind jó nagyköveteknek bizonyultak és sikeresen megmentettek valamit a lassan kifulladó irányzatból. Másfél év, ennyi ideig tartott a klubszcéna-megváltó speed garage, miközben sokan a dnb-t 13 éve folyamatosan temetik. :) De félre a tréfával. Öt év sem telt el a sikeres próbálkozás óta és ismét mutációk tömkelege jelent már meg. Igaz, nincs igazi eroteljes folytatás, viszont a vonal által képviselt értékek letagadhatatlanul utolérhetoek számos más stílusnál. Ez véleményem szerint mindenképpen pozitív eredmény.

Továbblépés
2000-ben már számos drum and basses vendégjátékost fertoztek meg és a 2step (más néven brit garage) egyre nagyobb befolyással volt az új lombkoronaként szerteágazó stílusfára. Az angolok az általuk aposztrofált stílusra nagyon büszkék voltak, mivel ez egy hamisítatlan angol zene, nem fekete se nem fehér. Ok találtak fel és az ok a legjobbak benne. A korai garage, majd a speed garage muveloi viszont a harmincas éveik derekán mintha kicsit kiöregedtek volna. Az új generáció teret követelt magának, ami az „igazi” garázs DJ-knek nem igazán tetszett. Talán a bejáratott, visszafogottabb és egyszerubb, feel good zenék pörgetoi megélhetésüket is féltették, mivel a fiatalok jobban megmozgatják a saját korosztályukat. Alap, hogy az új generáció elrugaszkodottabb és merészebb variánsokat hozott. Kik is a feltörekvok?
Elso nagyobb név, ami mindenkinek mond valamit az a Ganja Kru-tag, „True Playa” Zinc. Emlékezetes „138 Trek”-je (ami a dnb-s „174 Trek” lassabb verziója) után létrehozta Bingo névre keresztelt kiadóját, ami rettenet dnb basszusokat hozott magával és a breakbeat elonyeit is magán hordozta. A Bingo-s garage-breakeket messzirol ki lehet szúrni. Dnb-nél maradva az angol Landslide a Hospital-tól is elkezdte a hibrideket gyártani. Mivel a Hospital sohasem ijedt meg a fúzióktól, ezért természetes, hogy album is lett belole. Aquasky-ék is egy Aquasky vs Masterblaster név alatt saját Passenger kiadójuknál garage breaket nyújtottak. Zed Bias is sajátos törtes hangnemben produkált, de több gondja volt DJ Dee Kline-nak, akit megtagadott a tradicionális garage vonal az „I Dont Smoke” címu számáért. Míg RIP vagy Tuff Jam 4per4 hívok, Dee Kline, az alig 18 éves Oxide&Neutrino duó és a többiek amen dobokat és minden elvetemült ritmikát felhasználnak arra, hogy felrázzák egy kicsit a dolgokat. Az öregek 1998-ban látták, hogy a 2step orület miatt draszikusan csappan a 4p4 rendezvényeiknek és tagadtak minden szinkópás verziót: ez nem igazi garage és nem is jó. Ráadásul csupa tini hallgatja a srécokat, akik 5 évvel ezelott még kisiskolások voltak és semmit sem tudnak a garage-ról… Oxide-ék cserébe összehoztak egy „Up Middle Finger” címu rap-betétes visszavágást. Végül a The Dreem Teem-es DJ Spoony kijelentette, hogy ugyan o nem szereti a Dee Kline vonalát, de a jövoben le fogja játszani a fiatal srác bármelyik számát, ha bejön neki. Tehát azért megtört a jég és nem kizárólag régi Whitney Houston feldolgozások és hasonló érzelmes, „pop-garage” darabok kerültek porondra. Zed Bias, Stanton Warriors és a követok mind egy új vonal mellett, a breakbeat garage mellett álltak ki. Ismérvei, hogy muveloi szinte kivétel nélkül más szcénákból érkeztek és nem annyira a 2step garage-ban gyökeredzik, mint a hardcore, hiphop drumandbass és electro vonalban. „Vissza a klubokba!”

A jövo?
Tehát visszatértek a kemény ütemek, a morcos, raszta basszusmenetek, a ratata dobok, egyszóval a kereskedelmi és egyéb rádiókból visszavonultunk a bulikba. Erre már világszerte kereslet lett, mert tagadhatatlanul friss és avitt volt egyszerre. A remek hangulatú west london broken beats is részben erre épül, Ben Mono (Space Clique, a volt német Spinning Wheel-nél), Bassment Jaxx, Groove Armada mind nujazz-be hajló 2stepet is produkálnak. Itt van még a kemény vonalas, dubosabb irány, amit DJ Hatcha (Tempa), Jay Da Flex (Ghost Trax) képvisel a legjobban. Dubsteppa, vagy legújabb kori gyujtofogalommal hyperdub. Monoton, dubos és sokkal sötétebb zenéket produkálnak, de hiányzik belolük az igazán komoly partytöltet. Éppen elég atomot robbantanak a többiek. Lássuk kik is, csak szemezgetve... Deekline és társai a Rat Recordsnál (miami bass, electro és hiphop adalék a garage breakekhez) és a Hardcore Beats-nél (a kilencvenes évek hardcore era vonalát követo iszonyat jó kiadó-összes lemezük azonnal elfogy). Darqwan azaz Oris Jay (Soulja, Texture) minimalistább, keményebb és sötétebb 2step korongokat pörget, melyek a drum and bass és a 2step közötti le nem fedett 150 bpm-es tartományt célozzák meg. A 2001-ben startolt Hardcore Garage kiadó korongjai szintén a dnb-t hívják társulni a tradícionális garage hangzás mellé. Bugyogó basszusok, remek 2step ütemek és MC-k. Itt van a szintén friss Resin Records, ami igazából dubosabb és breakesebb, de nem problémáznak a határvonalaknál. A legújabb kori garage breakek egy része így is underground breakbeat, breakstep, dubstep, sokatmondó címkék alatt fut, felesleges skatulyázni. De azért megjegyzem, ötletesebbek, beszédesebbek, mint az eredeti 2step címke… Sorolhatnám még az eloadókat, hogy Kode9, Mark One vagy a könnyebb vonalról Miss Dynamite, de inkább hagyok egy kis felfedeznivalót. Néhányan hiányolták a linkeket. Olyan mennyiségu hivatkoznivalót szoktam cikkenként leírni, amely úgy érzem feleslegessé teszi a linktucatok felsorolását.
Általában körbe kell nézni, semmi sincs egy helyen, mivel a legfrissebb dolgok még nincsenek sem dokumentálva sem összehordva. Ráadásul meghagyom a felfedezés ízét, a mai mindent kompakt csomagolásban nyújtó világunkban. Nem szeretnék levesporos szinten mindent készen adni, mert akkor Nektek mi marad? Na, jó… Elköszönésnek még egy vödör kiadó házi feladatnak. Oket a tanultak alapján jó lenne, ha már ti is be tudnátok nagyjából tájolni: Forward, Stealth People, Locked On, Shelf Life, Vehicle, Darqwan, Relentless, Middlerow Records, Big Apple Records, Hyperdub, Garage Pressure. És a legvégére ismét ajánlanék egy mixet a http://cop.underground.hu oldalról, amit sok garage-t nem kedvelo ismerosöm jó ideig bent felejtett a lejátszójában. Farj and Paul Fraser, két ausztrál ismerosöm állították össze a legújabb anyagokból. Sötétség és innovatívitás, néhol techstep dnb-t imitáló hangkészlet és szikár kidolgozottság jellemzi a mixet. Igen, ez is lehet egyfajta variáns a jövoben. Nincs megállás, ha valami nem teljesen muködik, akkor majd funkcionáló elemeire bontva használható lesz!