Eloször is hadd szögezzem le: ismét egy ingoványos és kusza terepet próbál a dance lexikon feltérképezni. Miért is? A szerteágazó electronicához és sokarcú IDM-hez hasonlóan nehéz a stílus konkrét határait megrajzolni. A minimal szócska tágan és szuken vett értelemben is jobban kezelheto jelzoként, mint fonévként. Eloször 1998-ban tettem fel magamnak a kérdést: mi a minimal techno? Egy barátomtól kaptam egy lemezt, amin olyan letisztultságot, nyugalmat és egyszeruséget hallottam, amit eddig ritkán. Talán vágjunk is bele.

Helyszíni felmérés
Aki tanult esztétikát, építészetet, vagy muvészettörténetet, az biztosan az találkozott a minimalizmus szóval. Házi feladatnak feladnám egy híres építész személyének felkutatását, ha a klasszikus modern építészet segítségével szeretném bemutatni a stílus ismérveit. Alanyunk a huszadik század elején csapongó irányzatok kavalkádjában kis esztétikai nyugalomra vágyásának a „Less is more” (a kevés több) felkiáltásával adott hangot és örökre bekerült az építészet történelmébe. Talán nem nagy baklövés pont az építészet kapcsán bemutatni a minimal zenét, de csak egy-két párhuzamra hívnám fel a figyelmet. Mindenek elott a redukált eszközkészlet jellemzi a minimal alkotásokat, melyek elkészítésekor foként a trükkös szerkezeti megoldások, a funkcionalizmus és a purizmus szerepelnek fo ismérvként. Semmi extra csicsa nem kerül a vázszerkezetre, a díszítést a szerkezet okos átgondolása után önmaga adja. Semmi sallang, a letisztultság, átláthatóság érdekében nem bonyolítják a témát, ezáltal oszinte és könnyen értheto marad. Könnyen nevezhetnénk primitívnek. A primitív és egyszeru között viszont hatalmas értelmi szakadék húzódik. A primitív eredményekben ugyan benne van az egyszeruség, de hiányzik a körmönfont mélység, az igazi tartalmi mag. Az egyszeru megoldások rengeteg elozetes kísérlet és gyakorlat végeredményeként kiejtik az összes hibás és felesleges elemet. Míg az egyik röpke pillanatok alatt vezet eredményre, a másik hosszú, átgondolt egymásra épülo fázisok gondolatláncolat legvégén kristályosodik ki. Lehetne még ragozni, de aki bovebben kíváncsi rá, nézzen utána a minimalizmus fobb ismérveinek, egy a zenei stílust bemutató cikk alapozásának megkezdéséhez szerintem elegendo ennyi fogalmi akadály elbontása.

Az alapozás elkezdése
Mindenki szeret partizni, csajozni, flesselni, de a kicsit érdeklodobb egyének biztos nem állnak meg az úgy nevezett partyzenék hatásos, ám annál kevésbé idot álló esztétikumának élvezésénél. Ugye a partikultúra fegyvere eleinte az újszeru hangzása és az energikussága volt. Viszont a klubberek, raverek buliról bulira a sivárnak érzett, kommersz valóság bójái között evickéltek. Ezáltal a kevésbé sebességfüggo arcoknak szükségük volt egy bulin kívüli szkafander, a home listening megszületésére, ami a hétvégére kialakuló fájdalmas zenei éhséget csillapította. Lassabb tempó, nyugodtabb hangnem, de azonos töltetu frissesség és innovativitás a nappali fényben is tartós alakban csomagolva. Teljesen újat szinte lehetetlen kitalálni, mivel minden gyökerezik valamiben, ezért a gondolkodók az aktuális mufajok hibrid keresztezéseivel alkottak újat.
Azért innen közelítem meg a témakört, mert véleményem szerint az elektronikához hasonlóan a minimál zene is a buli falain kívül szilárdult meg. Mint az eddigiekbol kiderülhetett, úgy érezhetjük, hogy elso látásra is pofon egyszeru megállapítani valamirol, hogy a tárgyalt minimal halmaz eleme lesz-e vagy sem. Be kell valljam, eleinte nem árt azért szorgosan tanulmányozni a netes szakirodalmat és rengeteg zenét meghallgatni, nehogy egy primitív zenét minimalistának aposztrofáljunk. Azt hiszem esztétikai érzékünkre is jótékony hatással lesz, ha az úgy nevezett intelligens zenei mufajok tanulmányozására adjuk a fejünket. Ahol a minimal ott a kultúra és az intelligencia. (természetesen abszolút nem kizárólagos a viszony!) Mégha nem is lesz az átlaghallgató hiperérzékeny a muvészeti értékekre, ott fog lebegni a komolyzenei és egyéb területi áthallgatásos kirándulások lehetosége. Mivel egyfajta elmélyülés, mélyebb átgondolás és beleérzés/látás nélkül a minimal csak unalmas, repetitív és sokszor idegesítoen sekélyes élményt ad, ezért eleinte tényleg türelem és hangulat kell a megértéséhez. Emiatt a klikkesedés, a sznobizmus és az önteltség itt is sajnos megjelenik. Szerintem viszont aki egy kis idot szán rá, könnyen megismerheti a stílus elragadó sajátosságait.

Fo szerkezeti elemek felsorolása
Eloször is szólítsuk nevén a gyereket, a minimal leginkább minimal techno néven lett közismert. Mivel sok sztereotípia és félreértelmezés is fuzodik a szókapcsolathoz, én inkább továbbra is minimal-nak nevezném. Na, utazzunk vissza a forráshoz. Kezdeném csak említés szinten a minimal zene gyökereivel, ami ideológiájában nagyon hasonlatos a hetvenes évek kortárs komolyzenéjéhez, kísérleti zenéihez. Steve Reich és Stockhausen repetitív hangtextúrái és kísérleti jellegu eszközhasználatai a mai napig visszaköszönnek. A másik fo arculatszilárdító ötletforrása a klasszikus minimal technonak a szintén hetvenes években virágkorát élo reggae letisztultabb formája a dub volt. A nyolcvanas években beköszönto acid house kultúra monoton szövetei szintén köszöno viszonyban álltak a kortárs kalsszikus minimalista zenészekkel, így ezek hatásából fejlodött és ágazott szerte a minimal. De meg kell említenem az ambient/chill out szférát is, mint potenciális ötletforrást. Ez a négy halmaz elég sok nevet takar, ezért mellozném a felsorolást. A kilencvenes évekre szépen összeértek a komponensek, kipörögtek a felesleges adalékok és maradt a tiszta szerkezet.
1993-ban, amikor a techno szcéna hangos volt a detroit technótól (Jeff Mills, Juan Atkins, Kevin Saunderson), miközben a németeknél a Tresor, a Force Inc, és a hollandoknál a Djax Up ontotta a megjelenéseket, valami elindult. Amerikában 1991-tol beindul a Plus8, ahol 1993-ban az egyik alapító, Ritchie Hawtin aka Plastikman ontja magából a lassabb sodrású, csak a hangok tónusváltozására épülo, laboratóriumi tisztaságú acid trackjeit. Ebben az évben a belga Bonzai is hasonló monoton, ám keményebb becsavarós trackektol duzzadó válogatás-sorozatot indít el (ami a negyedik részig rendben is volt). Atom Heart is virágkorát éli. De azt hiszem a végtelen felsorolást meg kell szakítanom… 1993-ban egy Moritz von Oswald (azaz Maurizio) nevu fiatal kezdett el ténykedni. Elso kislemeze, a Ploy mellett megjelent még pár kiadványa Juan Atkins Metroplex címkéjén. A következo megjelenése egy Vainqueur remixer tollából, a Lyot, egy kis szubkult hit lett. 1994 tájékán szinte minden techno válogatáson megjelent. Sötét, monoton és hipnotikus. Maurizio ezután adta ki a mai napig híres M - Domina (Mauriziomix)-et és egy új stílus alapkövét rakta le. Fraktálszeruen csapódó visszhangos, dub-ot idézo zongorafoszlányok, hipnotikus, hosszú és monoton, redukált house dobok ejtik transzba a hallgatót. Az eztán elindult M sorozat alapozó darabjai megjelentek. M4, M4.5, M5 M6, M7 mára már mind kötelezo darabnak számítanak (1995-97). Hasonló felfogásban készült a méltán híres Studio 1 sorozat, amit viszont a Force Inc-es alapfej, Mike Ink aka Wolfgang Voigt indított el. Ezzel a sorozattal és a Profan label startolásával a kölni producer az underground techno purista sztárja lett. Labeleknél maradva, a Force Inc testvér kiadójánál, a kísérleti zenékre szakosodott Mille Plateaux-nál Gas néven jelentek meg sokkal monotonabb, atmoszférikusabb számai. Valami globális kezdett kibontakozni, számos muvész produkált hasonló hangulatú letisztult korongokat.
1993-ban egy titokzatos Basic Channel nevu kiadónál megjelent egy Cyrus lemez, hihetetlen energikus furész hullámformájú reszelos repetitív darabbal. A túloldalán egy szokványosabb Jeff Mills remix gondoskodott a vírusszeru terjedésérol. A berlini Maurizio barátunk nem tudott nyugodni és hasonló gondolkodású társaival történelmet írt. Basic Channel, az elsodleges csatorna. Dubos, monoton darabok sorjáztak elo, míg 1995-ben egy sokkal sötétebb és spaced out hangzással telített testvérkiadó is közimert lett: a Chain Reaction nem viccelt. A kiváló korongok egytol egyig láncreakcióban robbantak. Egyszer perkusszív és félelmetesen torzított hangok hozzák ránk a szívbajt, máskor süppedos digitális monoton space dub nyugtat meg. Leírhatatlan a sorozat hangulata, mintegy mélyuri utazáshoz készült filmzene. Visszhangos, torzított, fehér zaj és koszos hangzások keveréke egyszeru, repetitív dobokba ágyazva és csodálatos harmóniákkal és akkordokkal tálalva. Porter Ricks, Vainqueur, Monolake, Substance, Fluxion, csak néhány név a legjobbak közül. Két másik (majd erre szervesen ismét ketto) kiadót eresztett útjának Mr. M… A Main Street és Burial Mix sorozatok totális elektronikus dub alapon a csodálatos Tikiman reggae énekével mindig lenyugöztek. (megemlíteném, hogy egy retrospektív, újrakevert cd tavaly megjelent a Tresornál a Basic Channel munkáiból!) Mára mítosz övezi a teljes kiadóláncolatot és kiagyalójukat. Jelentoségük abban mérheto fel, hogy például Plastikman is fordított a 303-asokon és szintén egy mélybúvár korongot rakott az asztalra 1998-ban Consumed címmel (és egy abszolút reduktív Concept 1 nevu gyujtot is ugyanabban az évben)

Részletek kidolgozása
Elérkeztünk az 1998-as évhez. Lehetne még boséggel taglalni a múltat (rengeteg befolyással élo eloadó és kiadó kimaradt), de talán ennyi elég egy ilyen terjedelmu cikkhez. További forrásokat sajnos nem sokat lehet fellelni az interneten sem, mivel Maurizio-ról például köztudott, hogy nemhogy interjút nem adott, de fotó sem készült róla. Az egész intellektuális minimaltechno mozgalom ismét a zenérol szólt és nem az alkotók sztárolásáról. A minimal globális jelenség kezdett lenni. Számos kiváló kiadó jelent meg vagy tört elore és rengeteg új ízt hoztak a szcénának. a Plus8 lánykiadója, a Plastikman-t megjelenteto M_nus is egy volt a sok közül. Eleinte foként a német, ezen belül a berlini és a kölni (néha a frankfurti) szcéna hatása volt érzékelheto, de lassan az Internet és a kommunikációs háló surusödésével globális jelenséggé notte ki magát. Az amerikai, detroiti vonal (pl. Theorem, Robert Hood) szintén reflektált a berlini történtekre. Chicagoban a Kranky adott nekünk emocionális Pan American-t, Kanadában a montreal-i szcéna is hihetetlen eros lett mára (pl. intr_version, Cynosure, Revolver kiadók) az angolok is hozzátettek (Swayzak kiadói és többek között Veritcal Form, Leaf, Fatcat). 1998 után a németek újra feltámasztották a dub-ot: a Maurizio volt hangmérnöke által vezényelt ~scape és a korai electronic dub lemezeik (Pole, Kit Clayton), majd a szintén itt megjelenteto Burnt Friedman (a Nonplace címke tulaja, korai Drome zenekar alapító) vagy a montreali pionír, Deadbeat a zászlóvivok. Maurizio folytatja e-dub sorozatát Rhythm&Sound néven. A minimal house kiadók is beindulnak, (kölni Kompakt, Traum, énekes Playhouse, retrós Perlon és Ladomat2000, Morr Music, Morris Audio, jazzes Mantis, Italic, a Force-allabel Forcetracks, Thomas Brinkmann). A kísérletezosebb minimal techno is indul (Mille Plateaux, Onitor, Sub Static, Tonika, Shitkatapult, Raum musik, Klang Elektronik, Schallplatten). Bekapcsolódnak az északi népek is fantasztikus darabjaikkal (Yagya, Ozy, Vladislav Delay…)… Clickhouse, minimalhouse, minimal dub, avantgarde dub, crispy house, noise music…

Kész mu átadása
Az ezredforduló után igencsak kisszélesedik a paletta, remek kiadványok jelennek meg. Minden mindenre hat, új ötletek, rengeteg járatlan út felfedezése… Sok egyedi és kísérleti szerzeményt felsorakoztató arc megjelent, illetve egy megszilárdult halmazt alkot. Murcof a klasszikus zenébe hajló minimallal, snd a purista kattogás-ritmikákkal, Monolake a hipercsoda atmoszférájával, Fluxion a mélyuri sercegéssel újított, Vladislav Delay rettenetes ritmusos zajfunkokkal, Herbert kitchen house-szal, Akufen a szétszabdalt hangfoszlány-kollázsokkal, Dub Taylor, MRI és a többiek a minimal dub-bal, Andreas Tilliander és társai a click hop-pal, a Porter Ricks-es Thomas Köner concrete music-ja és atmoszférái. Nem térnék külön ki az experimental tengelyre, talán egy másik alkalommal. A minimal színtér nélküle is elég színes és sokoldalú, bár itt a határmezsgye valóban elhalványul. Egymásból táplálkoznak, kölcsönhatnak. A felsorolás ismét csak tájékoztató jellegu és egy viszonylag színes spektrumot próbál bemutatni. Minden esetre a minimal még mindig a monoton, letisztult és nyugodt hangzások gyujtofogalma, többnyire tiszta, törésmentes ritmusképlettel. A house, techno, dub és experimental furcsán letisztult elegye a minimal. Természetesen a kivételek erosítik a szabályt. Személyes kedvenceim a dubos hatásokkal operáló visszhangos darabok. Sokan minimaltechno néven említik a kemény, markáns darabolós party szerzeményeket. Tematikában nem teljesen illenek az imént felsoroltakhoz, bár kétségkívül redukált eszközkészlettel dolgoznak és produceri szemmel is kidolgozottak, de ideológiájuk eltéro. A minimal lényegét sokszor csak azok értékelik elso hallásra, akik belefolytak a hangkeltés muvészetébe, mivel új utakat kereso friss ötleteik néha csak szintinyüstölo füllel lesznek igazán érdekesek. Manapság elég sok sablon és önmegvalósító korong is napvilágot lát, de még mindig eros alapokon nyugszik a stílus. Végül néhány jelzo befejezésképpen, amik többnyire ráillenek a minimal korongokra: sokszor dubos, mélyülos, atmoszferikus, purista, monoton, repetitív, visszhangos, lassan kiteljesedo, magával ragadó, melankolikus, innovatív, kísérletezo.

Kapcsolatok
Akit jobban érdekel a minimal, jobb, ha egy levelezolistán indítja pályafutását. Ajánlanám a Hyperreal (www.hyperreal.org) listáit (microsound, 313), ahol tájékozódhatunk és nagy ritkán feltunnek a témába vágó postázások is, de zömmel nem ezt feszegetik. Elég rákeresni az itt közölt rengeteg kiadóra, eloadóra.