Bizonyára hazánkban is egyre többen fognak a tört zenék felé nyitni, mivel a stílus több éves érési folyamata nem volt eredménytelen. Egyre több, a szuk értelemben vett szcénán kívül eso dj és kiadó színesíti breakbeat ritmusokkal repertoárját.

Elso lépés
Feltételezem nem kevesen találkoztak eloször az úgy nevezett progressive breakbeat-tel a legújabb Global Underground kiadványon, amit James Lavelle prezentált. Ennek kapcsán megpróbálkozom a lehetetlennel: összefésülök néhány nevesebb eloadót, kiadót a kezdetektol napjainkig. természetesen rengeteg említésre méltó személy, esemény, vagy fogalom fog kimaradni, de azt hiszem csak egy könyv terjedelme lenne méltó méret a feladat sikeres végrehajtásához. Ha már tört ritmusról, törtütemrol beszélünk, kezdjük az alfánál. Nem szeretnék zenekonzervatóriumi magasságokba emelkedni, tehát próbálok konyhanyelven magyarázni. Mit is jelent a törtütem?

Legeloször: sokan joggal tárgyi tévedésnek nevezik a törtütem elnevezést, ami szakszeruen tört ritmus lehetne. Az angol breakbeat szóösszetételben a beat szó jelentése egyaránt ütem és ritmus a magyarban, viszont zenei szaknyelven a törtütem hibás. Mégis jobban elterjedt, mert a törtritmus nyelvtöro helyett kellemesebb a törtütemet kiejteni. A négynegyedes zene szinonímát a techno, house világára szokta a közvélemény alkalmazni. A négypernégy a matematikai alapképzéssel rendelkezo átlag magyar számára világosan a tört számmal egyenértéku, egyes végeredményt adja ki (de nem szeretünk ezzel az eredménnyel helyre menni az iskolai felelés után..). Egy átlagos house vagy techno számban minden negyed ütemre egy lábdob jut, tehát egy ütemet négy püfölo dobhang ad ki. A tört ritmus szintén négynegyedes zene, csak annyiban különbözik a többitol, hogy nem a negyedekre esik a súlyozott ritmushang, hanem a nyolcadokon, tizenhatodokon helyezkednek el a magasabb prioritású, ritmust adó hangok. A technóban ugye a lábdob monoton döngölése adja meg a lüktetést, a monotonitást és a folytonosságot, amitol húzós lesz egy darab. Ezt ritmussá egészítik ki az addicionális ritmushangszerek, hangok, mint pergodob, cintányérok, taps, konga, marimba. A törtütem (remélem nem baj, hogy a cikkben én a törtritmussal ellenben ezt a kifejezést fogom használni) már az alapokban is különbözik: a basszus itt is lüktet, de többnyire nagyobb léptékben szervezodik hurokká: minden egész ütemben találunk ismétlodést, nem minden negyeden üt egyet. Ehhez még hozzájön az, hogy részletgazdagabb és trükkösebb a ritmusképzés, ami poliritmikusan esik-kel.
Egy mondatba foglalva a 4per4-nek nevezett zenékkel ellentétben nem a mélydob adja a lükteto, hipnotikus ritmust, hanem egy egyszerubb esetet példának véve a szórványosan elobukkanó mélyek kergetozése a középmagas ütoshangokkal együtt (pl. pergodob) egészít ki egy megszaggatottnak érezheto ritmikát. Ha már ilyen mélyen belementem, azért kitérnék egy elég szorosan ide kapcsolódó és képzavart okozható fogalomra is: vannak tört ritmusok, azaz nem 4/4-es, nem egész ritmusok. Ilyenek a 7/8, 6/4, 9/16 és még sorolhatnám. Ezek a kompozíciók nem egyeznek az általunk breakbeat-nek nevezett mizériával, ami csupán egy érdekes tónusfelépítésu 4/4. Ha latin, brazil vagy jazz(néha nujazz), komolyzenei színtéren kalandozunk, könnyen találkozhatunk velük. A megszokott lépegetos-tapsolós monoton klubzenékre nem jellemzo a nem egész ritmusú zene, mivel ezeknek pont az a lényegük, hogy ne tudj egyhelyben órákig lépegetni rá. Képzelj el egy zenét, ahol nem számolhatsz el nyolcig, amíg a loop-szeruen ismétlodo téma visszatér, hanem csak hétig jutsz el és újraindul. Egy pulzáló, megboruló táncolást kapsz a 7/8-ra.
Ezek után lássuk a gyökereket. Talán nem köveznek meg, ha a hiphop oskorát is leírom néhány mondatban, hiszen szervesen idetartozónak érzem. 1973-ban a bronx-i Clive Campbell - termete miatt barátai Hercules-nek kereszelték el - húga kérésére játszik a születésnapján. A feketék akkoriban funk-kal tömték hallójárataikat, istenüket James Brown-nak hívták. Clive a „Give It Up Or Turn It Loose” címu sláger instrumentális részéhez érve veszi észre, hogy megorül a vendégsereg. Gondolkodik és gyorsan elszalaszt valakit egy lemezjátszóért és meg egy példány lemezért, gondolhatjátok milyen célból. Megszületett a DJ archetípusa és a Cool Herc nevu bulilégkör robbantó fiatal kolléga. Már csak Joseph Saddlerre volt szüksége a világnak, hogy o kitalálja: pontosan szeretne keverni, nemcsak szemre akarja a barázdákba tenni a tut. Grandmaster Flash néven ismerte meg a világ. A feketenegyedekben lakó srácok gangekbe szervezodve küzdöttek egymással, hogy legyen valami örömük, tiszteletük az életben. Ahogy Hercules feltunt, természetesen láncreakcióként gyarapodtak a dupla példányban lemezt vásárló DJ-k. Herc legnagyobb konkurense egy Africa Bambaata nevu csákó volt. A bulikon megjelentek a rivális csapatok egy sound systemmel és a felek megvívták szónikus párbajukat. Kinél tombol jobban a közönség, kinek hangosabb a cucca. Egyszer ott termett egy mikrofon is, ami kiválóan alkalmas volt az ellen megzavarására, szóbeli lehúzására. A késobbiekben már nem a másik pult mögött állók, hanem a közönség kapta hangulatemelo rímeket és verzéket a felkészült szövegládáktól. Tehát az MC fogalmát is tisztába tettük. Grandmaster haverja, Theodore Livingstone otthoni gyakorlás közben véletlenül meghúzta a lemezt és tetszett neki a furcsa hang. Tudatosan elkezdte minden lemezét strapa és vizsgálat alá venni, amivel megszületett a scratch Grand Wizard Theodor kezei alatt.

A hosszúra nyúlt bevezeto után lássuk, ami még sokunk életében megtörtént. 1990 körül Angliában tombolt a gazdasági válság, az emberek el voltak keseredve, de a legnagyobb bajban elixírként hat a mulatás. Hatalmas illegális bulikon és rave-eken az akkor megszületo hardcore soundra ropták a legtöbben. 120-140 bpm-es tempóval söpro elektronikus hangzás breakekkel vegyítve. Rengeteg mai ikon élte át a zenei forradalmat. 1993-ban Fabio és Grooverider már köztiszteletnek örvendtek, LTJ Bukem, Goldie és még felsorolni is sok hányan voltak túl a mai drum and bass és breakbeat nagyágyúk közül elso megjelent lemezükön vagy néhány többezer fos bulin lezajlott szereplésen. A hardcore hangzás addigra felgyorsult, 150 bpm körüli tempóra, ami megfelelo feltételekkel szolgált a kettes rakéta beindításához. Grooveriderék bossa nova, swing, hiphop és funk dalokból kölcsönvett dobritmusok alá (dubtól koppintott ötletként) a zsíros basszusok kombinálásával létrejött lemezeket pakoltak. Ez már kérem szépen a jungle korszak hoskora. Lássuk a mai tört ritmusú zenék legjobban elterjedt vállfaját egy kicsit részletesebben, majd utána kitérek az áttörés szélén álló stílusokra is. Nem könnyu a szelektálás, mivel eleinte egybemosódtak a stílust képviselo arcok territóriumai.

A jungle és drum and bass két egymás mellett jól megféro testvér. Eloször volt a jungle, a szeletelo dobjaival, majd 1995 tájékán hallottam eloször a drum and bass szót egy Kiss FM-es Grooverider musorban. A jungle korszak a felpitchelt (felgyorsított) vokálokról, zongorákról, sújtó basszusoktól és amenektol volt hangos (egy régi funk slágerbol mintavett dupla tempóra emelt dobritmusról van szó, az Amen Brother-bol). 1993-ban Alec Empire (a német Force Inc. kiadó muvésze), DJ Trax (mára elismert breakbeat dj/producer), az Ultra Sonic (ki nem emlékszik a `93-as Annihillating Rhythm vagy a késobbi technosabb Future címu slágerükre) is jungle darabokat adtak ki. De a Metalheadz-es Chemistry (RIP), a Ram Records-os Andy C, a Total Sciencebol ismert Q Project (igen, a két évvel ezelott tucatnyi remixben kijött Champion Sound hardcore klasszikus elkövetoje) is igen termékeny volt gyilkos amenek produkálásában. 1995 körül jelen van a Rob Playford által vezetett Moving Shadow kiadó, melynek forradalmi szerepét nehéz tagadni. Finom dallamos kiadványok, nem ritkán jazz és amen találkozása Alex Reece, EZ Rollers (Intercom a kiadójuk ma), Aquasky (ma breakbeatben és drum and bassben is jelentoset alkotnak Passenger és Sonix címkéjüknél), Wax Doctor, Tango+Pulse (2002ben tértek vissza a breakbeat színtérre) eléadásában. Mégis a nemzetközi hírnevet LTJ Bukem hozza 1996-ban a Logical Progression könnyed és szép darabjaival. Adam F kirakja a Colours-t.

1996-ban már hazánkban is lehet válogatáslemezeket kapni, elindulnak a DJ boltok és az egész szcéna szélesebb publicitást kap. 1995-ben Angliában már tv reklámokban is szerepel jungle ütem, tehát a szigetországban már jó ideje jelen van. 1997-ben egyre szélesebb palettán dolgozik a stílus, egyrészt feltunik Ed Rush a sötét és energikus amen terrorista képében és kialakítja a techstep-et, másrészt van nekünk egy Roni Size albumunk New Forms címmel. Csak, hogy két pólust mutassak be. Van egy sikeres Metalheadz kiadónk Goldie-val (trükkös, minimalista szamuráj Photek (ma Science kiadó), sötét Source Direct-(ma Demonic), jazzy Peshay (ma Pivotal és Cubic label), isteni Doc Scott (ikon, a 31 Records nagyhíru vezetoje), érdekes Hidden Agenda (ma jazzel, broken beattel és finom drum and bass-szel foglalkoznak, Zest, Dispatch kiadók), vagy profi primitívdnb-s Dillinja, aki mindig nagyot üt néhány szám erejéig (Test, Valve ma)) és Goldie is megjelenteti Timeless címu albumát. Grooverider-féle Prototype Years prezentálja a hard step drum and basst. (John B, Ed Rush és Optical, Matrix, Lemon D, csak néhányat említve). 1998-ban megjelenik a Renegade Hardware és komor csapata (Ink, Loxy, Kemal, Dylan, Bad Company (itt még csak több álnéven muködo különálló srác). Itthon is nagyban mennek a történések: ha beszaladunk az Underground Records-ba, nagy eséllyel éppen az új drum and bass lemezeket pörgeto Palotaival konfrontálódunk. Buli buli hátán, elindult valami. Most már csak címszavakban… 1999-ig sokan eltemetik a dnb-t, mert túl sötét lett. Ed és Optical lassan összehozza a mai napig szuperlatívuszokat kiharcoló Virus kiadót. 2000-re a dobbasszus meg tud újulni, például februárban már szól a két évre rá befutó, szerintem csúfos véget éro Hide U Kosheentól (Decoder és Substance páros, akik amúgy komoly korongokat adtak ki elotte). 2001 a liquid funk éve, a Hospital (High Contrast, London Elektricity) sokkal erosebb, mint volt, Fabio (Creative Source label) dallamos és gyors robbanóbombái vérfrissítés erejével hatnak. De ekkor kezdödik a hardcore revival is, a Total Science évek óta ontja magából a gyors ritmusú, 90-es éveket idézo darabokat, Zinc (dnb mellett a Bingo Beats garage break kiadó feje) és a True Playaz változatlan sikerrel amen-ezik. 2002-re már hihetetlen színes palettával találkozhatunk a hatalmas nemzetközi színtéren eltunnek az országhatárok: Ausztrália, Egyesült Államok, Norvégia, Németország és Brazilia évek óta gozerovel alkot, de most mindenki mindenkivel bratyizik, vírusként terjed a dnb.

Térjünk át a breakbeatre. 1992-ben az Altern 8 (Derrick May vezetésével) slágereire rázza mindenki, a késobbi dnb dj, Slipmatt SL2 néven hozzájárul az utókor emlékeihez. A 4 Hero már 2 éve kiadta elso albumát, ami talán közelebb állt a breakekhez, mint a jungle-hez. Danny Breakz is kiveszi szerepét (ma Droppin Science), feltunik a Prodigy (Everybody In The Place, Charlie). 1994-95-ben megváltozik a hangzás. Meat Katie breakeket foz, megjelenik Fatboy Slim forradalmi Better Living Through Chemistry nevu albuma, a figyelem a Skint kiadóra koncentrálódik. Megszületik a poszt rokker téríto bigbeat. A másik oldalon a Chemical Brothers mesterien töri a beateket. A Wall Of Sound és Mo Wax (a bevezetoben emlegetett James Lavelle kiadója) hatalmas zenéket adnak ki. A Dope On Plastic sorozat töri az utat. 1996-97ig megjelenik a partis Propellerheads, a húzós Howie B, a vicces David Holmes, a trenszes Chrystal Method, a kiabálós Freestylers, a mainstreammé váló Apollo 440. Carl Cox kiadójánál, az Ultimate Breaks-nél feltunik egy tehetség Adam Freeland (és Beber) képében. Rennie Pilgrem TCR-je, Freeland és Danny McMillan(ma In-Flight) Marine Parade-je, Vini (RIP) Botchit&Scarper-e, Dave Tipper Fuel-je mind ikonná válnak. Megszületik a nu skool breakz, kevesebb breakbeat funk, több technológia. Egyetlen elonye egyben a hátránya is: annyi zenei vonalból merít (electro, house, trance, koszos breakbeatek, dnb basszusok), hogy nehéz jó lemezt csinálni, kevés a jó producer.

Évek telnek elé az áttörésnek rég be kellett volna következnie, majd 2000-re a progresive breakbeat-ben annyi producer gyulik össze, olyan színes a felhozatal, hogy már valami történhet. Kiadók között az okos 10 Kilo, a partis Boombox, a tech-breakes Whole9yards, a négypernégyes tech-funkos Kingsize (Meat Katie), a trenszes Distinctive Breaks, a lágy In-Flight Entertainment, a sokoldalú Mob (Tayo) a vicces funkba hajló Finerlickin, a technós Bushwacka arc Plank kiadója mind nyitják a terepet. 2001-re megért a következo lépésre a breaks kultúra. Számos dnb producer lassít és breakeket is gyártani kezd, millió hatás éri az amúgy is sokoldalú irányzatot és a house-techno-trance triumvirátus is belekóstol az elore felrázott ritmusokba. Sound Of Habib, Disuye, Plastic Raygun, Supercharged, Double Seven és még napnyugtáig sorolhatnám. Paul Arnold Certificate18 nevu csodálatos dnb kiadója mellett Fat! Címen break labelt vezet. A breaks is az egész világra kiterjedo ragályos betegség képét ölti, ebben sokszínusége és egyre több jó producere mellett a nemzetköziség is igen nagy szerepet kapott. Ráadásul a drum and bass gyorsasága (sokan emiatt szeretik vagy pont ki nem állhatják) ugyan nem, de a másik jelzoje, az innovatívitás a breakbeatre is ráhúzható már. Kinotte a gyerekkorát.

Zárásképpen meg kell még említenem a nujazz színteret is, mint törtütemes szekció, mert véleményem szerint ez fogja a következo törtes áttörést generálni. Nagyszeru ritmusok, magas zenei tartalom, új ötletek és fúziók. Igazán csak néhány kiadó házi feladatnak: G Stone, Vienna Scientists, Couch, Infracom, Compost/JCR, Stereo Deluxe, Jazzland, Klein, Tummy Touch, Spinning Wheel, Straight Ahead, Pulver, Schema, Unique, Fluid Ounce, Nuphonic, Yellow, Different Drummer, Tempa, Sonar Kollektiv Combination, Guidance (freezone), Studio !k7 (Freestyle Files, DJ Kicks sorozatok). Direkt beleszúrtam néhány nem teljesen nujazz kiadót, mert a jövo mindenképpen a stílustisztátlanságé. Annyi elemet vesznek ki innen, raknak be oda és annyi új hibrid stílus lát napvilágot, hogy szerintem nem az ágak kuszaságát kell vizsgálni, hanem a gyökereket, aztán csak élvezni a JÓ zenét.