Amikor 1995-ben eloször hallottam Coldcut munkáját, a napjainkban újra a polcokra kerülo elhíresült Journeys by DJ sorozat talán legfényesebben csillogó láncszemét, valami megváltozott bennem. A kéttagú zenészduó DJ-ként is remekül funkcionál. Jedi Knights-féle electro Plastikman-be kapaszkodik, hogy átadják a helyet Coldcuték dobdemójának. Mindez 4 perc a 70 percnyi orületbol.

A Coldcut formáció Jonathon More DJ-bol, (eredetileg muvészeti oktató) és Matt Black (számítógép programozó) duójából áll. A nyolcvanas évek közepe táján adták ki elso kislemezüket Hey Kids, What Time It Is címmel, és elindították a londoni Kiss100 FM-en Solid Steel néven a mára világhíruvé vált (és vagy világszinten 30 különbözo rádióállomás által átvett) musorukat. Hírnevüket Lisa Stansfield, Yazz, Queen Latifah, Eric B&Rakim darabok remixelésével alapozták meg. Egyébként a M.A.R.R.S. klasszikus Pump Up The Volume és Ofra Haza vokáljával átalakított szerzeménnyel ok honosították meg a remix fogalmát. Amikor egy nagy kiadó felvásárolta azt a kis címkét, ahol a Coldcut lemezek megjelentek, visszavonultak pár év erejéig és nekiálltak egy rakat limitált 12 incses kiadásának többek között Hex, DJ Food és Hedfunk pszeudók alatt. A zeneipar egy része szívesen beskatulyázta és besorozta volna oket valahová, de a duó nem akart leszerzodni, nekik többet ért a szabadságuk, ezért volt szükség álnevek sorára. A kilencvenes évek közepe felé ismét stabilnak érezték maguk alatt a talajt, megjelent a fent már emlegetett és mostanában újrakiadott JDJ Coldcut-70 Minutes Of Madness, és a Ninja Tune kiadójuk is beindult. Kiadták a Coldcut and DJ Food Fight, majd a Let Us Play albumot. Közben nem feledkezhetünk el a Cold Krush Cuts-ról sem, ami a Ninja Tune legnagyobb dobásait bemutató fantasztikus mixlemez. Két év kihagyása után megjelent a Let Us Replay, elso albumuk remixlemeze is, majd sok év hallgatás, illetve csendes munka következett.

Napjainkban a Coldcut az új albumukon dolgozik, aminek érkezésére az év végén számíthatunk. A kezdeti stádiumban van még, de szokás szerint, mint ahogy az elso albumukon is tapasztalhattuk sok audio-vizuális kísérlet fog rajta helyet kapni. Matt a Cinetrip-es fellépésén is meg próbálta prezentálni, nagyjából, hogy mire lehet számítani, ha audiót és látványt vegyítenek saját maguk által megírt szoftverekkel. Breakek, ütemek, zenei-, és dobloopok, szép aléfesto dallamok és szonyegek, és nem felejtik ki a komoly politikai mondanivalót sem. Régi Timber címu darabjuk videoklipje az esoerdok és a természet pusztítása ellen emelt szót, a budapesti partin Tony Blair beszélt ki-kikacsintva a ritmikák között. Világhíru vizuálkommandója VJam névre keresztelt programjukat (mellyel éloben tudnak videókat mixelni) erosen használják fellépéseik során, ami a hangot és képet egy összefüggo élménnyé kovácsolja. Matt-ék fáradhatatlanuk dolgoznak azon, hogy a turntablism, a lemezjátszósdi is évezredet lépjen végre. Elhíresült mondása, hogy a múlt DJ-je felvételeket játszik le, a jelené felvételekkel játszik, míg a jövo “lemezlovasai” felvett adatokkal játszanak. Matt szerint a DJ és klubkultúrának kellenek az új ötletekre, az innovációra, mert soha nem fog eltunni a színtérrol, viszont haladni kell a technikával, a fejlodéssel. Ennek kapcsán írta meg Matt a Vjam testvérét a Djam-et. Ez nem más, mint egy számítógép alapú valósideju audiokevero, ami a Vjam-mel tökkéletesen együttmuködik. A ketto együtt egy laptopon hordozható multimédiás mukaállomást hoz létre, amibol nálunk is kettot alkalmaztak.

Matt szerint az egyik lehetséges továbblépés a vizuális információk audio élményekhez fuzése, egybemosása. 8-10 éve kezdték el az akkor szinte senki által nem ismert VJ kultúra kialakítását, ami a DJ rövidítésre hajazó Video Jockey kifejezést takarja. Manapság már nem lehet elképzelni egy partit sem nagy kivetítok és képanyaggal dolgozó VJ nélkül. Sot, a vizuális eszközök használata most már kommercializálódott, pénzkeresésre (nagyméretu reklámok kivetítésére) használják. Egyrész valahol ez jó, mert többek között Coldcut és a körülöttük összegyult brancs által kitalált audió és videojelek szinkronizálását használják, kihasználják, másrészt ismét az undergroundból érkezo muvészeti ötletet aprópénzzé váltják. Milyen nagyszeru dolog zenére elveszni a vizuális élményekben… Kivéve, ha teszem azt a Creamfield fesztivál hatalmas kivetítojén egy cigarettareklám pulzáló képe villog az arcodba.

Matt sokfajta zenét szeret, és amikor zenét ír, akkor ezek a hatások lecsapódnak a végterméken. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a hallgatóság, foként a partyközönség legtöbbször nem ennyire nyitott, így nem mindig biztos a siker. A Ninja Tune elso lemeze a Zen Breaks, eléggé house-os, majd a második lemez egy DJ Food-féle trip-hop darab volt. Ezeket egy reggae majd egy rave beütésu korong követte. Sokan azt mondták, ez nagyon jó, mert változatos a Ninja Tune profilja, de még több vélemény szerint zavaró, hogy nincsen egy letisztult vonal, amit követni lehet és a vásárló mindig megzavarodik attól, amit az újabb és újabb korongokon talál. Hogy ne veszítsenek híveket, ezért a nindzsa lemezeket bepozícionálták a funky jazz breaks tengelyre, így valamelyest lett egy képlékeny határokkal bíró kiadó és elindították az Ntone-t, ami a kísérleti darabok címkéje lett, itt kiélhették határvonal keresgélo hajlamaikat. Hónapokon belül helyrekerültek a kiadók megítélése és nem kellett semmirol lemondaniuk.

Mint ebbol a példából is kiderült, Anglia zenei szférája sem fenékig tejfel, hisz Coldcut-ék kiadója sem tehette meg, hogy azt csinálja, ami szerintük jó a hallgatóknak. Mi, itthon sóvárgunk az angol vagy londoni zenei élet után, mennyivel egyszerubb ott minden, mert az emberek könnyebben befogadják az újat és a jót. De ez az állítás csak részben igaz. Mivel Anglia nagyobb potenciális vásárlótömeggel rendelkezik, rengeteg kiadó van. Ha nagyobb a szcéna, több a probléma. A kiadók és zenészek tengerében nehéz felhívni magunkra a figyelmet, nagyobb a választék és emiatt a versenyszellem, több a küzdelem. Nálunk a hétvégi rendezvényszervezok között nincs akkora harc, mint Londonban. Matt nagyon szerencsésnek érzi magukat, hogy sikerült egy jó helyen talajt fogni és viszonylag gördülékenyen azonosan magas látogatószám mellett vinni a szombati estjüket. A szombat este Londonban is a nagy pénzek éjszakája, az összes szervezo akkorra idozíti a kultúrbombáit.

Tánczene, popzene ezek a kifejezések magyarázatra szorulnak. Az emberek sokszor gondolkodás nélkül, sznob módon különbséget tesznek underground és overground zene között, Matt szerint e ketto olyan, mint a yin és jang, nem elemezheto csak az egyik. Mindketto létezése, muködése szükségeltetik, hiszen ugyanannak a dolognak a két oldaláról beszélünk. Az undergroundosok azt mondják, az overground szar, semmit sem ér, mi csináljuk az igazi értéket, miközben rengetegen közülük csak irigyek, mert ki ne szeretne sok lemezt eladni. Természetesen van egy egészséges határvonal, ami felett a producer már a l a darab egyediségét, minoségét és lelkét veszélyben érzi, innen jön a kiárusítás kifejezés is. Sokan nem tudják a határt. A popzenét rossznak állítják be, de Matt definíciója a popzenére igen egyszeru: az a lemez, amibol sokat adnak el. Ez lehet egy klasszikus zenei lemez, egy felvett vers, egy house lemez.. Minden lehet popzene, és lehetnek rossz vagy jó popzenék is. A tánczene manapság a pophoz hasonlóan sztereotípiák áldozata. A tánczene lehet egy összetákolt diszkószám is, de lehet ez egy Adam Freeland, egy Grooverider vagy egy Sascha. A tánczene legyen az éjszakai felhasználásra készült szerzemények gyujtofogalma és ne egy degradáló jelzo.

A zene forradalmát éljük, laptopokkal dolgozunk, a stílushatárok elmosódnak, át kell értékelni a régi fogalomrendszereket. Egy laptopban, ami valljuk be, még mindig yuppie eszköz, de jó szoftverekkel egy kistáskában elfér az otthoni stúdiót pótló rendszer, még egy videovágó stúdió is elfér rajta. Olyan soft-ok vannak, amikkel teljesen új metódussal készíthetünk zenéket, soha nem hallott hangzásokat hozhatunk létre a programozás elonyeit kihasználva. Matt live felállásában a már említett VJam, a Logic (teljes dalok komponálására), a Reason (egy software-alapú dobgép-szinti-effekt rendszer) és a Live (most írta nemrég egy loop rendszeru mixer program, ezt használta a Tilos rádiós szettjében) foglal helyet. A laptopot, mint egy nagyon flexibilis eszközt tudja felhasználni fellépésein, de még mindig hisz a vinyl hatalmában. “Még mindig szeretem a bakeliteket, a scratchelést és az összes járulékos pozitívumát, de a digitális technológiával olyan dolgokat vagyok képes megtenni, amit semmi mással. Az elso zenei élményem is a lemezekhez kötodik és úgy gondolom az Invisible Scratch Pickaz, a Scratch Perverts vagy a Ninja Tune-os Kid Koala a lemezkarcolást nagyon magas fokra fejlesztette. Mi is gyorsak voltunk és innovatívak, de ezt a szintet soha nem fogjuk utolérni. Fiatalok százait láttam, akik olyan gyorsan és rángatják a lemezt, hogy nem is látod már, és oda sem néznek. Ez már kicsit hasonlít a maszturbációra… Nagyszeru, de Jimmy Hendrix is hihetetlen gyorsan tudott gitározni, mégsem volt jó gondolat a zenéiben. Q-bert és Kid Koala ennek a mufajnak a mesterei, professzionális technikával, ötletgazdagon humorosan dolgoznak.”

Maga a vinyl technikája kiváló gondolat, és Matt kamatoztatni szeretné. A fellépésein Kaos Pad-ot is használ, ami egy érintésérzékeny felületbol álló eszköz, ezen az ujjával tud különbözo audio effekt és filterparamétereket állítani, de ez neki nem elég. Megtervezett és kivitelezett egy Dextractor nevu egységet, ami tulajdonképpen egy lemezjátszó hangszedojéhez hasonlít, csak a tu helyén egy mouse görgo van. Így minden digitális adatot el tud változtatni, azzal, hogy a lemezt húzogatja alatta. Videofilmeket tud megcincálni, hangot scratchelni, a lehetoségek végtelenek. És hogy miken gondolkodik még? Nem tud zongorázni, nem is fog már megtanulni, mert nincs rá ideje, talán 2 évet az életébol rászánna, hogy számára elegendo zongoratudást megtanuljon. De akkor ki gondolkodna azon, hogy interneten keresztül több országból bekapcsolódva hogyan lehetne a legegyszerubben ugyanazt a dalt írni azonos idoben?